A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

FAZEKAS ESZTER „Ez egy huzatos és kalandos hely"

szórakozni, elfelejteni varrónő anyja öröm­telen, szolgai világát, cérnával teli szobáját, s nem tulajdonít jelentőséget futó kaland­jainak a jampecokkal a Fekete Rigóban (a korabeli helyi kisvendéglőben). A kiskato­na Marci viszont csak rá gondol. Eltérő életfelfogásukkal, a mindent tudó lakók intrikáinak, beszélgetéseinek sűrített áb­rázolásával Máriássy hamis erkölcsi ideálo­kat, szexuális tabukat támadott. A beszű­kült élettér és mozgási, cselekvési lehe­tőségek kifejezője a film városképe. A ház­ban — szűk terekben, a gangos körfolyosón — hosszan körbemozgó, érzékeny közelik­re koncentráló kamera a bezártságot, a ful­lasztó felettes ént írja le. A szetelmesek már nem is tudják máshol elképzelni életü­ket, de vágyakoznak. Egyetlen boldog pil­lanatuk van, amikor a második búcsúzás előtt csöndben ülnek az esti félhomályban a Műcsarnok lépcsőjén, és nézik a locsoló­kocsit. Előttük a kiürült, hatalmas Hősök tere — a „nyílt város". Az ábrázolás ennek ellenére sem azt érezteti, hog)' a ház lakói elvágyódnak innen, hanem hogy a maguk szabta világ keretei között saját lelkiisme­retük szava szerint és nem az előítéletek alapján szeretnének élni. A Külvárosi legenda színhelye angyalföldi, jellegzetes peremkerületi gangos proletár­ház, szoba-konyhás lakásokkal. Máriássy és felesége, a forgatókönyvíró Máriássy Judit a munkásosztály kesetves korabeli életkörül­ményeiről szeretett volna filmet készíteni. Eredeti forgatókönyvüket a cenzúra nem fogadta el, ezért kénytelenek voltak áthe­lyezni a cselekményt a harmincas évekbe. Hőseik alkalmazottak, lumpenek, egy-két / Máriássy Judit: Légy a pohárban. Irodalmi forgatókönyv, 1957. (Máriássy-hagyaték, Magyar Nemzeti Filmarchívum, kézirattár) munkáslány, gyerekek, ők azonban már mind elvágyódnak valahova — ahogy a Jó­zsef Attila-versek alanyi figurája is. A buda­pesti helyszínek expresszív fényképezése élesen kiemeli a realitás és a vágyak kont­rasztját. Ambrus Pista (Tordy Géza), a jó­képű, jó kedélyű villamoskalauz sohasem tapasztalt érzéseket, részvétet, gyengédsé­get él át, amikot szeretőjével kilesi, mint veri a részeges tengerész-férj a némán tűrő, törékeny Annust (Törőcsik Mari). A két le­pusztult szoba-konyhát csak egy kopott függöny választja el. Ezek a környezetében nem létező érzések vezetik a férfit Annus­hoz. Gyengédséggel, figyelmességgel hal­mozza el a lányt. Annus elkíséri a Zugliget­be induló villamoson. Nézik a villanegyed elegáns házait, a kovácsoltvas kaput, a gesztenyefasort, a remízt, a Szép Ilona ven­déglőt, így élik meg — legalább képzelet­ben — hirtelen kibontakozó, reménytelen szerelmüket. Az 1956-os forradalmat megörökítő fel­vételek drámai dokumentatív erővel rögzí­tik az eseményeket. Maga a város lett a fő­szereplő. Megrázó felvételeken látjuk a Margit-hídon vonuló tömeget, a Batthyány­szobornál zajló tüntetést, a Kossuth-szobor­hoz kígyózó hatalmas tömeget és a harco­kat. A romos Rádiót, a meztelen bordájú körúti házakat, a Hősök terén vonuló tan­kokat, a fegyveres összecsapásokat, az ut­cán heverő halottakat. A forradalom leverése után a filmgyártás területén a kulturális élet más ágazataihoz képest nem voltak sorozatos, személyeket érintő megtorlások. Inkább egyes filmeket büntetett a diktatúra. De az 1957-ben lét­a Magyarország lángokban, Magyarországi események 1956-ban (Szlovák anyag) Magyar forradalom, 1956 (Mikó-anyag)

Next

/
Thumbnails
Contents