A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

FAZEKAS ESZTER „Ez egy huzatos és kalandos hely"

rehozott Filmfőigazgatóság centralizált módon a hatáskörébe vont minden filmszakmai döntést. A történtek meghatározták a filmek tematikáját. A tiltások, a sorozatos forgatókönyv-átíratások következtében az ötvenes évek végére visszaszorult az éppen kialakulni látszó társadalombírálat. Megszaporodtak a magánéletre koncentráló, az irodalmi műveket feldolgozó és a múltba, a húszas-harmincas évekbe visszatekintő filmek. E körülmények hatására egyes alkotók teljes pályájukat kénytelenek voltak a magyar irodalom klasszikusainak szentelni (Ranódy László, Fábri Zoltán). Az irodalmi szüzsét felhasználva alkottak árnyalt képet korukról: a hatalomnak alávetetett esendő kisemberről, kiszolgáltatottságtól, valóságos és erkölcsi nyomorról. A fővárosi hétköznapok lírájának megjelenítésében, lélektani rezdülések eszköztelen, poétikus bemutatásában tűnt ki Herskó János Vasvirág-]^, (1957) Révész György Angyalok földje (1962) című filmje. Ezek a munkástematikájú filmek a harmincas években játszódnak, és a harmincas évek francia lélektani filmjeite (Clair, Carné, Renoir) emlékeztetnek. A poétikus hangulatú filmekben a város az angyalföldi klinkertéglás bérházzal és az óbudai viskóval, a kiskocsma lírája a tárgyakkal, környezettel jellemzi kiszolgáltatott hőseit. E filmek ábrázolása élesen elütött a hivatalos „vasba öltözött" munkásképtől, balladisztikus hangvételén minden cenzúra ellenére ott érződik az ötvenes évek feszült, bizalma 11 a n atmoszférája. Az éles politikai helyzetben 1956 történéseinek egyes elemei lassan jelennek meg a magyar filmben. Az első, a nemzeti traumát őszintén érintő film Révész György Éjfélkor (1957) című alkotása volt. 1956 szilveszterén játszódik. Egy művész-házaspár vívódásaiban a „menni-vagy maradni" kérdését ábrázolja. Miközben az autót várják, amely átviszi őket a határon, felidéződik szerelmük története. A táncosnő Vikit (Ruttkai Eva) származása miatt is sok mellőzés érte. (Ott kellett hagynia a színpadot, s egy gyárban dolgozott.) A színész János (Gábor Miklós) végül nem tud elszakadni. A város elsősorban János emlékeinek ellentmondásos, expresszív színterévé válik. A szubjektív kamera idilli közelképekben jeleníti meg Vikit az Operában, amint üDiótöro-t táncolja, széles panorámázásokkal napfényes sétájukat a szigeti Nagyszálló környékén, a dunai hajókázást, miközben János arról mesél, hányszor gyalogolt Óbudáról a Ferencvárosig... Ezzel szemben a Viki döntését megalapozó helyszínt sötét színekkel jeleníti meg a film. Zord szél, eső söpör végig a Vár kandeláberekkel, kovácsoltvas lépcsőkorlátokkal határolt, jellegzetes utcáin. A házaspár itt fut össze Ősivel, aki Vikit a brüsszeli karrier ígéretével rávette a dis szid álásra. „Miénk a világ"? Az ötvenes évek végén elkezdődött lassú kádári konszolidáció, a politikai és gazdasági liberalizálódás, modernizálódás a kulturális élet felpezsdülésével járt. Lassan lebomlott a merev, centralizált filmirányítás. Eljutottak hozzánk a nyugati kultúra, filozófia, irodalom, film csúcsteljesítményei, a modern áramlatok: az „új regény", az eg-