A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

HIRSCH TIBOR Budapest-anziksz a magyar filmben 1945-től a rendszerváltásig

Előzmények Budapest-anziksz a magyar filmben 1945-től a rendszerváltásig HIRSCH TIBOR Bár Budapest turisztikai látványosságának fölfedezése a mozgókép számára nyilvánvalóan magával a magyarországi mozgóképpel egyidős — nem is a magyar filmgyártás kezdeteivel, de egyenesen a Budapesten forgatott első Lumiére-híradókkal, vagyis egy esztendő híján a mozgókép hivatalos világtörténetével —, azért a látványos városkép játékfílmi szcenárióba illesztésének külön történetét valószínűleg elegendő a hangosfilm kezdeteitől számítanunk. Esetleg számíthatjuk rögtön az első magyar hangosfilmnek, egyben minden idők legsikeresebb hazai vígjátékának gyártási évétől. A Hyppolit, a lakáj hőse és hősnője a cselekmény nagy fontosságú pillanatában autón járja be a fővárost, amelyet a mese, és egyben a „fehértelefonos műfaj" luxushangulatát kiszolgálandó — kötelezően világvárosnak mutat az operatőr. Ennek érdekében többek közt egy neonreklám-montázzsal is kedveskedik a nézőnek, az Oktogon fényeit megsokszorozva, nem éppen originális, de azért a harmincas évek fordulóján még közhelyesnek sem mondható fotográfusi leleménnyel. Innentől kezdve az ilyen és ehhez hasonló anziksz-betéteknek helye lesz az 1945 előtti magyar filmvígjátékban, és ezen a Filmkamara felállítása és a hozzá kapcsolható deklarált szemlélet és tematikaváltás sem változtatott. A fővátos mozgóképes reprezentációját — ha pusztán a hazai filmvígjáték tükrében nézzük— 1920 és 1945 között nem akadályozta a Horthy-féle „tetemtehívás" hírhedett korszakindító gondolati parancsa. A „bűnös Buda-