A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

FAZEKAS ESZTER „Ez egy huzatos és kalandos hely"

lékek mögül Szabó tizenöt év történelmi amnéziáját sejteti. A II. világháború kezdetétől 1956-ig terjedő dokumentum-összeállítás, a nyitott határok láttán beszélik meg 1956-os élményeiket. Ekkor derül ki, Évát a történelmi, magánéleti gyökerek, kapcsolatai tartották itthon: zsidó létére is kötődött magyarságához, a kelet-európai gondolkodásmódhoz. Jancsi viszont kész tényként fogadta el, hogy itt él. Azy?/w-ban (1966) az egyéni autonómiát kereső fiatal a flashback vallomásos kameráján keresztül próbál szembenézni a múlttal, leszámolni korán elvesztett apja mítoszával. Az árva kisfiú képzelete és a néhány konkrét emlékkép apjáról összefonódik az apa tárgyaival és jelenlegi környezetével. A paptanár felül a motorra, a közelben egy melléképület oldalában üveges rekeszek állnak — ez indítja be a flashback-et. A moziba járó kisfiú ott a helyszínen, a fetencvárosi Liliom utca, Mester utca háztetőin a burleszk és a gengszterfilm kevert stílusában képzeli el „partizán" apja futását, majd a motoros üldözést, s apja győzelmét, amint egy pincében hatalmas üveghegyet borít a nyilasokra. A felnőttség bizonyításának színtere, a kihalt 56-os pesti utca a halál, a szorongás tudatával terhes. A nemzeti zászló megszerzésének „életveszélyes" aktusát a rendező az apáról alkotott hősi mítosszal játszatja egybe. Csönd van, de Takó (Bálint András) lövések, becsapódások zaját hallja. A kamera sokszor hátúitól követi, mintha az üldözők szemével látnánk. Az egyetemre beérve döbbenten veszi észre a zászlók garmadáját. Apa megállt, összetört órája szimbolikusan is jelzi, hogy a mítosz véget ért. A Szerelmesfi/m-ben (1970) a francia és a ferencvárosi helyszínek — az emlék és a valóság — már egymást oltják ki. A gyerekkori szerelem, az együttes félelmek színhelye, a Tűzoltó utcai ház és az utca, ahol a zöld hátizsákkal megindultak az óvóhelyre, s a tank, mely 56-ban befordult az utcasarkon, mindenhová elkíséri Katát (Halász Judit), ahogy a francia új hullám egyik vezéralakja, Alain Resnais Szerelmem, Hirosima című filmjének hősnőjét is a nevers-i szerelem. De nem lehet állandóan emlékezni, ahogy a végre a francia kisvárosba Katához utazó Jancsi (Bálint András) teszi, mert az 1956-ban drasztikus módon véget ért szerelem emléke, keserűsége épp a jelent oltja ki. Megváltoztak, az eltérő miliő és gondolkodásmód nem hozható összhangba mindazzal, ami közös sorsuk volt. E két filmben a város expresszivitását a személyesség és a dokumentativitás sajátos egysége adja. A dokumentáris hűségű helyszínek szorongató feszültségét a hiány, a feldolgozatlan múlt határozza meg. Másrészt viszont a város maga lesz a képzelet, a személyes mítoszteremtés oka és eszköze. A hatvanas években tért hódító szociologikus szemlélet is termékenyítőén hatott a játékfilmek Budapest-képére. A cinéma direct és a Balázs Béla Stúdióban szárnyait próbálgató dokumentarista szemlélet hatása érzékelhető a hatvanas évek egyszerűen megrajzolt, hétköznapi életképein. A meghasonlott értelmiségi közérzet tükre Zolnay Pál Próféta voltál, szívem (1968) című műve. Az önmagát a korrumpálódott hatalommal és családjával szemben megalkuvónak érző újságíró sivár csendélete a Móricz Zsigmond körtéri presszónál a részegekkel