A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

FAZEKAS ESZTER „Ez egy huzatos és kalandos hely"

„Valahol Európában" Budapesten még folytak a harcok, amikor 1945. január 30-án megjelent a polgármester rendelete a filmgyártás beindításának megszervezéséről. Az ezt követő újabb rendelet már a gyáttás megkezdését szorgalmazta a Hunnia Filmgyár Rt. tulajdonában lévő, újjáépített Gyarmat utcai műteremben. A háború pusztításai ellenére a filmgyártás szervezete, rendszere érintetlenül maradt. A korszak híradói és dokumentumfilmjei megörökítették a háborús károkat a fővárosban (A romos Budapest, 1945). Az 1945. május 1-jei filmhíradóban is — amelyet rendezőként és szeteplőként egyaránt „Budapest dolgozó népe" jegyez — a munka ünnepe alkalmából a romos városon körbejáró kamera már nemcsak a pusztulást rögzítette, hanem a kommunista patt vezetésével az Internacionálé hangjaira beindult heroikus helyreállítási munkálatokat is.

3 A Budapest újra él és dolgozik ( 1947) című film azt az összefogást és lelkesedést sugározza, amellyel a város egész lakossága részt vett a helyreállítási munkálatokban, többek között a Dunába szakadt hidak helyett az ideiglenes hidak építésében, a közlekedés beindításában. A tőke- és nyersanyaghiánnyal, a szétzúzott moziparkkal küszködő magyar film helyzete egyre inkább politikai kérdéssé vált. Ezt a korszak egyre ideologikusabb híradó- és dokumentumfilmjei mellett az a tény is tükrözi, hogy a játékfilmeket általában a koalíciós pártok pártfogásával forgatták. Ebben az időszak3 Első szabad május 1.1945. A korszak híradóiról Id. Varga F. János: Ünnepeink 1945-49 között a magyar filmhíradóban. FilmkuHóro, 1988.2. sz. 15-25. old. ban a magyar film két kiemelkedő tehetsége szólt új hangon. A műszempillák, titkátnőtörténetek és stúdiók világának hátat fordító Szőts István már az Emberek a havason című filmjével (1941) az új korszak előfutára volt. Eletközeli stílusa, szociális érzékenysége az olasz neorealizmus alkotóira is hatott. Az alföld, a vidék életvágyát, fizikai és lelki nyomorát, morális konfliktusait megéneklő, pártoktól függetlenül készült korszakos filmje, az Ének a búzamezőkről (1947) betiltása után azonban már nem volt lehetősége városi helyszíneken is forgatni, pályája derékba tört. Számtalan elvetélt filmtervéből, azóta megjelent forgatókönyveiből azonban tudjuk, nem pusztán a paraszti lét krónikása volt.'

1 Radványi Géza nemzetközi sikett aratott filmje — a kommunista párt támogatásával készült Mafirt-produkció—, a Valahol Európában (1947) már neorealista film volt, súlyos morális üzenettel. A háború szörnyű pusztításai következtében elárvult, bandákba verődött gyerekek nehéz sorsában általános európai jelenséget ábrázolt. A romos, szétlőtt város villanásai, az ájult Városliget, az Angolpark környéke, az égő házak közt bujkáló gyerekek, majd az elpusztult külváros és vidék expresszív ábrázolása az élet féltését fogalmazta vászonra, amit a háború pokla után mindenhol éreztek az emberek. A pusztulás, a dermedt ájulat képei ebben a filmben egyszerre dokumentatív és expresszív erejűek. Dramaturgiai, ellenpontozó funkciójuk, a morálisan rossz képét adva rögzíteni, hogy ebben az általános világállapotban minden, a szenvedűt fazekas Eszter-Pintér Judit: Szőts István. Metropolis, 1998. 2. sz., nyár. 70-90. old.