A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

FAZEKAS ESZTER „Ez egy huzatos és kalandos hely"

ben is megbúvó gonoszság és uszítás elle­nére is hinni és tenni lehet a béke, a humá­num, a barátság és szabadság ügyéért. „Ertünk szép ez a város" A koalíciós időszak híradóinak vizuális ké­pén is erős nyomot hagyott a folyamatos balratolódás. A Magyarország Köztársaság című Mafirr különkiadás kamerája (1946. február 1.), amely Tildy Zoltán köztársasá­gi elnökké választását örökíti meg, még rá­közelít a Lehel téri templomra, a Lehel úton vonulók Kossuth-Petőfi-tábláira, nemcsak az MKP-transzparensekre. Az operatőrök az Országházban nemcsak Vo­rosilov marsaik és vezérkarát, hanem az an­gol és amerikai szövetségeseket is megmu­tatják. A későbbi híradók már nagyon pon­tos koreográfia szerint készültek. Megha­tározták, hogy milyen felirat lehet a kép hátterében, kit, milyen nagyságban kell ki­emelni. A sok előte megszövegezett, konstruált riportból többek közt eltűnt a templomtorony, s hogy véletlen malőr ne történhessen, az operatőrök általában on­nan vették fel a jelenetet. 5 A filmgyártás államosításával (1948) a pártállam és kultúrpolitikája a lenini elvek alapján a filmet az ideológia, az agitáció eszközének tekintette. E sematikus fil­mek, akár a mezőgazdaság szövetkezetesí­téséről, akár a munkaversenyről, a szabotá­lok elleni harcról, a társadalom átnevelé­séről, akár a szerelemről szóltak, az 1945 előtttől átmentett sémákban ábrázolták a 5 Hildebrand István: Történetek a magyar filmről 1956-86. Filmspirál, 1998.6. sz. 158. old. politika aktuális elvárásainak megfelelő ba­nális történeteket. A forgatókönyveket az államosított gyár központi dramaturgiája fogadta el, s írta át az aktuális politikai esz­mék, az új embertípus kifejezésének szel­lemében. Az új filmtípus, a termelési film a különböző szabotázsokon győzedelmeske­dő közösség erejét, az államosításokba és a termelés növelésébe vetett optimizmust sugározta. A proletárdiktatúra, a lenini-zsdanovi elveknek megfelelően, pontosan megszab­ta a híradó- és dokumentum, de a játékfil­mek koreográfiáját is. Szimbolikus példája ennek Kolonits Ilona Budapest című filmje (1953). A kamera a „Tavaszi szél vizet áraszt" népi motívumaira közelít hatalmas körsvenkkel a gellérthegyi Felszabadulás­emlékmű felől a Dunára, Pest gyárkémé­nyeirc, a Parlamentre, majd körben Budá­ra. Zajlanak a dolgos hétköznapok: a nyom­dában a Szabad Nép milliós példánya, még nedves nyomdafestékkel. Az ébredő város­ban sorban indulnak a buszpályaudvarokról a buszok, a kocsiszínekből a villamosok. A Csarnokban szorgalmasan rakják ki a ren­geteg zöldséget, az emberek megnyugod­hatnak: van élelem. A földalatti gyorsvasút, majd a Rákosi Művek sztahanovistái követ­keznek — életképek egy főolvasztár csa­ládjának életéből. A pályaudvarra — nem látszik, melyikre — az ózdi vonat fut be az országjáró úttörőkkel. A Körút forgalmát toronyrendőr irányítja, Budapest világváros lett, mondja a narrátor. Majd tanulságos felvételek a Mária Valéria-telep felszámo­lásáról, a munkásétkeztetésről, a hidak új­jáépítéséről, a Parlamentben ülő kötényes

Next

/
Thumbnails
Contents