A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

KURUTZ MÁRTON Budapesti helyszíntár

közé tartozik Sétáló Rezső is, aki 1926 óta tevékenykedett a filmszakmában, és Svájcban már több kultútfilmet is rendezett, amikor visszatelepült Magyarországra. Nagyritkán felkérték ugyan egy-egy komolyabb munkára, ami egy kultúrfilm vagy rövidke reklám kép- felvételéből állt, de leginkább abból élt, hogy kézi kamerájával járta a várost, és az érdekesebb jeleneteket, hangulatképeket megörökítette, majd eladta a filmgyáraknak. Sokan foglalkoztak ilyesmivel akkoriban, hiszen számos olyan operatőr dolgozott a filmgyártó cégeknek, akiknek lakásában „bevetésre készen" álltak a legkülönbözőbb témájú, érdekesebbnél érdekesebb zsánerképek, amelyeket mint darabárut lehetett megvásárolni. Ezek a felvételek a filmtechnika adta reprodukciós lehetőségeknek köszönhetően megsokszorozódtak, és rendszerint hamar be is kerültek több filmösszeállításba. A kutató számára a snitteken, felvételeken, jeleneteken kívül sokszor két különböző időben készült beállítás is kísértetiesen azonos lehet. Ennek oka leginkább a főváros sajátos arculatában, „fotogenitásában" keresendő. Máig kedvelt helyszín például a Citadella és a Sziklakápolna közt található kilátóegyüttcs, amelynek legfelső lépcsőfokáról fotografálva egyszerre lehet befogni az alsó teraszt, a kiálló fehér dolomitsziklát, a Ferencz József-hidat, a Dunát és egész Dél-Pestet. Ezt a panorámaszöget szinte minden Budapestre látogató turista felfedezte magának, és legalább egyszet elkattintotta fényképezőgépét, amikor megmászta a Gellérthegyet. Budapest másik ilyen fototurisztikai attrakciója volt a Várnegyed és a Halászbástya, annak is leginkább az árkádos folyosója és a két bástya közt a fedetlen kis sétatér. KM agyar Híradó (később Magyar Világhíradó) huszonegy évfolyamában bőven találhatunk olyan filmriportot, amely külföldi hírességek látogatásáról szól, és amelyet a Halászbástya környékén vettek fel. A Duna-part híres, Buchwald-széksoros korzóját is szívesen fotografálták és vágták be néhány Budapestet reprezentáló rövidfilmbe csakúgy, mint a Blaha Lujza téri kereszteződés nagyvárosi forgatagát vagy a Szabadság teret látványos, vitágdíszes irredenta emlékhelyeivel. A filmgyártó cégek egyébként saját filmarchívummal is rendelkeztek, hogy egy-egy snitt kedvéért ne legyenek kiszolgáltatva az időjátás viszontagságainak vagy a magánoperatőröknek. A leforgatott felvételek eredeti vagy másolt negatívjait és kópiáit témák szerint csoportosítva őrizték a raktáraikban, hogy amikor egy film utómunkálatainál szükség van hangulatkeltő vágóképre, egy mozdulattal kiemelhessék a dobozból a szükséges snitteket. A szakirodalom az 1945 előtti időszakból több tucat olyan cégről tudósít, amely gyártott vagy forgalmazott Budapestet népszerűsítő rövidfilmeket, így szinte biztosra vehető, hogy azok a cím- és felirat nélküli „muszter-tekercsek", amelyeket most a Magyar Filmintézet archívumában őriznek, csupán töredékei az eredeti mennyiségnek. A ránk maradt muszterek is sok érdekes felvétellel gyarapíthatják az akkori fővárosról meglévő ismereteinket, hiszen olyan felvételek is megmaradtak, amelyek elkészültükkor érdektelennek tűntek, így nem kerültek bele egyetlen összeállításba sem, pedig fontos építészettörténeti dokumentumot