A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SÁNDOR TIBOR Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék

Bankba, hogy megbeszéljek az örökség át­vételének tészleteit. Természetesen a bank is csőd szélén áll, ezért az igazgatóság tagjai saját autóikat, villáikat, bérházaikat és földjeiket a bank tulajdonaként „jutá­nyos áron" rásózzák az örökösnőre. A lányt teljesen váratlanul éri meggazdagodásának liíre, hiszen Feri hazudott neki az angol nyelvű értesítés tartalmát illetően. Copfos számára ez a megvilágosodás diadalmas pil­lanata: rájön, hogy most már gazdag örökös­nőként bosszút állhat Ferin, és megleckéz­tetheti szerelmét, a féltékeny, duzzogó Kubikot is. Egy fordítóirodában angol nyel-' vű levelet írat magának, amelyben értesí­tik, hogy nem ő az örökös. A levelet ismét Ferivel fordíttatja le magának, aki újfent letagadja a levél tartalmát, nehogy kiderül­jön korábbi hazugsága és hozományvadász mivolta. Copfos örömmel játssza tovább a lenézett mindeneslány szerepét az üzlet­ben, közben pedig megbízást ad az árvere­zésre készülő Vadásznak, hogy Kubikkal vetesse meg az üzletet, de ne árulja el a megbízó kilétét. így az árverezéskor Kubik is eljátszhatja az „igazságosztó" szerepét: Annie, Feri, Éva és Copfos továbbra is al­kalmazottak maradhatnak, Fennek el kell vennie Évát, Kubik pedig elviszi Copfost bemutatni az édesanyjának. Míg Éva a rezignált „ flapper" képvise­lője, Copfos története azt példázza, hogyan lesz a lenézett pária mindeneslányból ön­tudatos „flapper", majd hogyan lép azonnal tovább, és hogyan lesz belőle a pénz segít­ségével önálló üzletasszony. A gépírókis­asszonyok és masamódok sorsa általában úgy fordul jobbra a korabeli magyar f ilmvíg­játékokban, hogy elveszi őket a vezérigaz­gató. Ebben a filmben nem a férfi jelenti a nő jövőjét, hanem a pénz. Copfos, akárcsak Sziráky, örökség segítségével jut a vagyoná­hoz, de a köztük lévő különbség még akkor is figyelemreméltó, ha azonos módon jutot­tak a vagyonhoz, és ha a meggazdagodás pesti példája a naiv mesék illuzórikus vilá­gából származik. Az arisztokratikus Sziráky csak fogyasztásra, passziói kiélésére hasz­nálja vagyonát, az árva masamód pedig a feltörekvő, emancipált nőtípus képviselő­je. Bár nem maga kereste meg a pénzét, ki­járta az élet iskoláját. Sziráky sohasem ta­nul, két sikertelen próbálkozás után har­madszor is megpróbálja elcsábítani Ilonkát. Copfos képes rá, hogy megváltozzon, irigy­lésre méltó rugalmassággal reagál a változó helyzetekre. Ilonka és Copfos eltérő társa­dalmi közegből származik, de hasonló a tár­sadalmi munkamegosztásban betöltött helyzetük. A filmek ismetetében nincs okunk feltételezni, hogy a pesti masamód intelligensebb lenne a budai cukrászlány­nál. Erkölcseiket tekintve sincs köztük kü­lönbség, hiszen mindketten vigyáznak jó hírükre. A köztük lévő különbség abból származik, hogy teljesen más közegben mozognak. Az eladósodott budai cukrászda nem a kapitalizmus sokszereplős piaci tár­sadalmában, hanem a nosztalgikusán szem­lélt múltban található. Ilonkának nincs mit megtanulnia a Rózsadombon. Olyan inger­szegény környezetben él, hogy esélye sincs rá, hogy rugalmasan reagáljon az élet kihí­vásaira. Hasonlóan esélytelen szereplő László is. A munkanélküliség réme őt job­ban fenyegeti, mint a kifutófiú Kubikot. Számára csak egy alternatíva jelenthetne előbbrejutást: vagy azáltal juthat álláshoz,

Next

/
Thumbnails
Contents