A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SÁNDOR TIBOR Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék

hogy áruba bocsátja választottját, vagy azáltal, hogy önmagát adja el. Önbecsülése miatt egyiket sem választhatja. Copfos számára a Váczi utcai szalonban végzett munka jelenti az élet iskoláját. Ide nem pénztelen sakkozók, diákok és öregedő tanár urak járnak, hanem a fővárosi polgárság legmozgékonyabb, leginkább „képben lévő" része. Aki itt dolgozik, valóban elsajátíthatja a modern nagyvárosi életben való eligazodáshoz szükséges mentalitást, kialakulhatnak benne a polgárosodáshoz szükséges készségek. A pesti kalapszalonból kiindulva valóban felfelé vezethet az út. Copfosból és Kubikból minden bizonnyal sikeres üzletember lesz. Akiknek semmijük sincs, azokból minden lehet, állítja a piaci társadalom, a modernizáció naiv „pesti" apológiája. A lecsúszott földbittokos lányának és a fiatal orvosnak azonban meg kell elégednie Ráczmedgyessel, tehát legjobb esetben is csak a modernizáció perifériáján jut számukra hely. A Pesti mese azt bizonyítja, hogy a harmincas évek Budapestje már kinevelte saját, hamisítatlanul polgári társadalmát. A bemutatott filmbeli példák sora a nagyvárosi társadalom életetejét, modernségét és önteptodukcióra való képességét is bizonyította azzal, hogy jelképesen vidékre „száműzte" a modernizáció alacsonyabb szintjén megrekedt tagjait. Gaál Béla két filmjében Buda és Pest még két különálló világ. A szeteplők mentalitásának eltérő jellege a Duna két partján található városrészek társadalmának különbözőségéről szóló, a korabeli realitással feltételezhetően még szotos kapcsolatban álló mítoszt demonstrálja. A közigazgatási szempontból már egyesített főváros társadalma a filmvásznon csak a háború alatt forrt egységbe. Ezt Hamza D. Ákos 1944-ben forgatott filmje az Ez történt Budapesten bizonyítja. Hangsúlyoznunk kell, hogy sem a film meséjén, sem a bemutatott jellemeken nem hagyott nyomot a korabeli politikai propaganda: nem érződik rajtuk „a hatalom érintése". Az eredeti főcímen forgatókönyvíróként feltüntetett Dobos György Nóti Károly strómanja volt. Nóti világlátása azonos a két Gaál Béla-film forgatókönyvírójának, Zágon Istvánnak és Vadnai Lászlónak a világszemléletével. Elemzésünk szempontjából nem a háborús vígjáték cselekményének középpontjában álló, szükségképpen melodramatikus panelekkel (is) operáló szerelmi szál — hogyan talál egymásra egy pesti ügyvéd és egy pesti ügyvédnő — a fontos. Ennél figyelemreméltóbb az alkotók látószöge. Az Ez történi Budapesten nem budai és nem pesti film, hanem miként a címe is mutatja, Budapesttől szól. A nyitó képsorok is egyszerre láttatják velünk a Gellérthegyet, a Várat és a pesti belvárost. A fővárosi szereplők a vidékiek számára érthetetlen „pesti" nyelven beszélnek, amikora presszóban „dupla rövidet" kérnek. A telefonos taxitendelésnek megvannak a sajátos, csak a fővárosiak által ismert trükkjei. A filmbéli Budapest lakóinak viselkedését egy mindannyiukra hangsúlyozottan egyformán jellemző, és ami még fontosabb, egy mindannyiuk által magától értetődő természetességgel interiorizált sajátos „pesti" viselkedésmód jellemzi. A homogenizáció oka a mindenkit egyformán érintő háborús nehézségekben keresendő. A szereplők cserekereskedelmet folytatnak: egy csizma és egy nadrág a