A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SZEGŐ GYÖRGY A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma

A második világháború alatt a tragikus történéseket a színházigazgatóként Vígestül ide menekített Jób Dániel levele is őrzi, amelyet Molnár Ferencnek írt Amerikába. Sok lakó sorsa a deportálás, majd — mint már korábban Wabitsch Lujzáé is — a kitelepítés. 1945-ben az épület színházi része a lebombázott Vígszínház társulatának otthona lesz. Az első színigazgató a már idős Jób Dániel, a részvénytársaság tulajdonosa Roboz Aladár. Ekkor moziból ismét színházzá alakítják. Jób belebukik az építkezés költségeibe. 1948-ban — minden bizonnyal „burzsoá" múltja miatt is — leváltják... A szomszédos Arizona tulajdonosát, Rozsnyai Sándort, aki korábban Solti Györgyhöz hasonlóan Toscanini mellett volt segédkarmester, még 1944-ben megölik a nyilasok, azután, hogy Miss Arizonának — Senger Mártának — egyszer még sikerült kimentenie férjét. Egy-két éve még Cziffta György és Beamter Bubi zenélnek itt, vagy álnéven a fiatal Benedek Tibor lép fel néger dzsesszénekesként. Az ostrom alatt az 1940-ben még buzgó optimizmussal megújított, fantasztikus színpadgépezettel működtetett mulatót széthordják. Közben a Radius alatt a mélypincében sok üldözött ember bujkál és megmenekül. 1946-ban a Mai-házban kis ideig még egy Moskowitz nevű bérlő, majd Básti Lajos próbál kabarét csinálni. 1948 januárjában a Zenészek és Artisták Szabad Szakszervezete a mozik előtt teherautókra tűzött transzparensekkel tüntet a „demokráciaellenes" amerikai filmek ellen. Az aktivistáknak később csalódniuk kellett, a mozi maradt, csak szovjet lett. A varietészakma nem támadt fel többé. Később az Arizonában a Piackutató Intézet és az Autóklub női tagozatának irodái működnek — a házaknak is megvan a maguk sorsa. A Mai-ház kálváriája 1999-ig tart, azóta a Magyar Fotográfia Házaként legalább az emeleteken ismét a régi fény honol. Magában a Radiusban az államosítás után, 1949-től öt évig az Ifjúsági Színház működik, jó sok szovjet és kevés jó darabbal. Igaz, ha a mozi mozi marad, akkor ez az idő jó sok szovjet filmmel telt volna el. A mozi helyén 1960-ig a Petőfi Színház működik, majd más formációban 1962-ig legendás kísérlet színtere a második — Szinetár-féle — Petőfi Színház, ahol szinte a ház lakóinak történeteként mutatják be az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakájá-t. 1964-66 közt itt kap menedéket a felrobbantott Nemzeti társulata, 1966-tól 1971-ig az Operett játszik itt. 1971-től 1991-ig a Kazimir vezette Thália Színház következik. Sok temek és néhány méltatlan produkcióval beérjük a kort, amikor a mozinak már semmi esélye sincs itt. 1993-94-ben ismét új társulat, a Művész Színház következik. Olyan botrányos pénzügyi véggel, hogy 1995-96-ban a Csiszár Imre vezette újabb, immár kisebb politikai botrányt is kavaró véget ért formáció neve ismét Thália lett. Közben az összes üzemeltető és igazgató toldozott-foldozott is valamit a ház belsején. Sem az egykori Renaissance-ra, sem a néhai Radiusra nem lehet már ráismerni. A legutóbbi években azonos néven befogadó színházként újították fel, a tégi színház belső ízeiből szinte semmi sem maradt. Pedig őriztek, őriznek itt emlékeket hosszú életű lakók. A liftet több mint egy évtizeden át kezelte egy gróf Batthyány lány, a Vilma, az utolsó azok közül, akiké egykor a Házasságkötő palotája