A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SZEGŐ GYÖRGY A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma

volt az Oktogon sarkán. Meg a Bakos János bácsi, előbb báró Hatvány Lajos sofőrje, majd az Operett lakatosa, később házmes­ter, a Vilma grófnő munkaadója. 0 emlék­szik még a néhai lakókra: Csortosra, Daj­bukát Ilonára, Bársony István és Jób Dániel igazgató-rendezőkre és az utóbbi nejére, a néhai szépségkirálynő Simon Erzsire, a ko­reográfus Szegő Tamásra. És persze orvo­sokra, ügyvédekre, presszósokra és mixer­nőkre is, akik sose voltak se bárók, se gró­fok. Abszurd történet? Csak itt történhe­tett meg, ezét t a hely szellemét szent hely­hez méltó tisztelettel idézzük fel. Annak emlékéül, hogy a pesti emberek hogyan töltötték meg a maguk életével a parla­menti törvények papírváros-utópiáját: az Andrássy út vagy a Körút terveit. Felejtsük el, hogy közben a bécsi virágáruslány osztá­lyokon átugró, gyors karrierje a Millenni­um, majd a világháború Pestjén milyen fé­nyes, ám nagyon is konzervatív házat ered­ményezett. És hogy a filmek is egyre si­mább üzletté váltak. Cecil B. és Mue... „Mae West fodros szélű hálóingben hevert az ágyban. Végigsimított a derekán. Ajka nedvesen hullámzott. Félig lehunyta a szemét. — Es ha még egy kicsit közelebb jönnél!" Elmondható, hogy a páriák közül érkező mulató-, mozi-, színház- és háztulajdonos­nő egyszerre az „éjszaka királynőjévé" lett. Az ugrás gazdasági háttere azonban nem párosult erős kulturális bázissal. Olyannal, amely ezt a házat közfunkciójának megfe­lelően vizuálisan is kiemelné a terez- és er­zsébetvárosi eklektikus bérháztengerből. Hisz itt világszínvonalú mulató, később — ha nem is a legendás Thália Társasághoz mérhető nívón — a progresszív Renais­sance Színház vagy az eleganciát megteste­sítő Radius mozi állt: előremutatóbb, ka­rakteresebb architektúrát érdemelt volna. Az ítélet igazolására szeretném egy má­sik Nagymező utcai mozis ház — a Tivoli — karakterét felvázolni, és a Radius házzal összehasonlítani. Annál is inkább, mert a 8. szám alatt épült Tivoli-ház az Andrássy út tengelyéhez képest tükötkép-helyzetű, a Rádiusszal ellentétes Király utcai oldalon. A telek is hasonló, alig szélesebb utcai fronttal rendelkezik, az építtetői szándék itt is, ott is a lakó- és a kiemelt közfunkciók keverését tervezi. „A Tivoli mozi a sze­cesszió hétköznapi emléke. Nem kiemel­kedő műalkotás, de nagyon is határozott jelleggel rendelkezik, egy olyan korszak­ból, amelyet ma Budapest fénykorának tar­tunk" — ítja Dávid Ferenc művészettörté­nész a Nagymező utca 8— Ernst Múzeum-Ti­voli mozi című tudományos dokumentáció­jában (1993-94), amelyre a szerző szíves­sége folytán az összehasonlító elemzéskor leginkább támaszkodom. Dávid a beveze­tőjében így folytatja: „A mozit befoglaló épület a korabeli nagyvárosi bérházépítés problematikájával, a magyar történelem és kultúra múzeumát ide álmodó Ernst Lajos­sal, a Japán művészasztalának tagjaihoz Lechner Ödönnel és Falus Elekkel kapcso­lódik, az ő szándékukat és ízlésüket fejezi ki. A Tivoli a moziépítés kezdeteihez tar­tozik, annak szabályai alakították, az ente­riőr pedig a szecesszió magyaros ízlésű ágá­nak egy szeletét képviseli..." A 29 356-os tervtári számú Tivoli-ház alaprajza ugyan­csak hasonló a Radius-házéhoz. Szintén két oldalkapuja van, az egyik az Ernst Mú­zeum bejárata, a másik baloldalt a bérházé.

Next

/
Thumbnails
Contents