A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SZEGŐ GYÖRGY A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma

építeszet egyre ünnepibb szakrális tetei szerinte a hit, sőt a transzcendencia kiürülésének állomásait jelentik. Profán utódaik a 20. század (film)színházai. Amikor a 19. század végén, 1889-ben a színházépítés boomja elindul, az egész nyugati világban — Európát, Oroszországot és Amerikát is beleértve — 302 állandó színházépület állt. 1914-ig, szinte két évtized alatt a számuk 1500-ra nőtt. Általában szabadon álló épületek a befogadó városok centrális terein, legtöbbször barokk, helyesen birodalmi stílust öltenek. Mint korábban a főúri kastélyok és a templomok. A hirtelen növekedés a tradíciók kiüresedésével is fenyeget. De az új épületek általában az új nézőre hatottak, a polgárra, akinek a csoda még teljes. És a birodalmi jelző mögött is a széles néző-néptétegek húzódnak meg. A stílus névadója valójában a Bismarck-féle Kulturkampf, amelynek sikerül kiszorítania az egyházat az államból. Kissé a híveket is a templomokból. A polgátságnak azonban új templomokra van szüksége, ahol a közösen átélt misztérium rítusai mellett új gazdasági hatalmát szimbolikusan is megjelenítheti. Az új gyülekezet a színházban áldoz. De ez a „templom" születésénél fogva profán. A Duna-monarchiában egyenesen iparosított klisé szerint építik őket, még mesteri kézműves díszítőmunkákkal. Fellner és Helmcr a nálunk is sokat alkotó építészspecialisták, akik 1874-től 1914-ig ötven színházat tetveznek, és ebből Hamburg és Odessza között 47-et fel is építenek. A színház — a tüzeket is elkerülendő — jól szabályozott technikai elveket követő típusépület, mondhatni tömegtetmék lett. 2 Fabó Beáta: Moziépítészet és a város. In: Buéopesti negyed, 1997.16-17. sz. Bárhol, a birodalom leghátsó zugában, akár Lembergben vagy Csernowitzban is, szinte azonos minőségben tudott megjelenni. A kispolgáti tömegek számára a „színház" gyorsan az európai viselkedéskultúra mintája lett — átvéve a korábban egyházi ünnepek diktálta magatartás-etalonokat. A „mozi" egy ütemmel későbbi jelentkezése idején gyakran színházakban vagy arra erősen hasonlító új „Mozgókép színházakban" jelenik meg. A mozi szó csak Heltai Jenő későbbi nyelvújító leleményével születik — az előkelőbb körök bánatára. Száz éven át épülnek majd a szabadon álló templomszínház pozíciójú mozik Pesten: elsők közt a Baross téri Capitol, majd 1922-ben a Corvin (felújítva 1996- ban), a hatvanas években például a Kőbánya, vagy a kilencvenes évek bevásárló-hadtápraktáraiban a multiplexek: önmagukért beszélő bálványosodásbizonyítékok. A Corvin tervezése több célú kultúrközpontként indult, majd bérházzal épült volna egybe. Nemzeti Filmszínházként is szóba került. Végül az úgynevezett mozirevízió keretében takatékosabban, de birodalmi stílben épülhetett meg. Ugyanekkor a régi Nemzeti Színház Astoriánál álló épületmaradványainak felhasználásával a Lechner Jenő tervezte Nemzeti Filmszínház sem épül meg. De most, 80 év múltán, az Urániában mégis megvalósulhat a nemzeti filmtemplom. E szakrálisabb formát az is indokolta, hogy a nemzeti irodalom megfilmesítése gyakorlat volt. A Royal Apolló, a szálló úri bálterme helyén, 1915-ben például Arany János Tetemreh'vás-áva 1 nyit. Ebben az évben Mérei Adolf megrendezi a Simon