A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SZEGŐ GYÖRGY A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma

sen ismert. Ezt veszi kiindulása alapjául Paul Goodman urbanista, és az unokaöcs nagybátyjának a nagybátyja vi s zony lat tal kö r ü I is írja az általa bevezetett „12 " — különben kissé elvontnak látszó — képletét. A 19. század végének új technológiái ugyan lehetővé tették, hogy az új közösségi terek a nyugati civilizáció tradicionális gyülekező tereit méreteikben meghaladják, de a néhány országos vagy egészvárosi léptékű ptofán és szakrális téren túl általában marad a lakóegységnyi lépték százas nagyságrendje, amely a templom és a színház esetében is ritkán lépi túl az 1500-as határt. A fentieken túl részben azért is, mert az építészeti neo-stílusok a korábbi korokéval azonos épületformákat és -léptéket diktáltak, részben pedig a századvég nagy színházi tűzesetei — egyúttal szinte mindig tömegkatasztrófák is — óvatosságra intettek. Mind a színház, mind a mozi fokozottan tűzveszélyes üzem. Talán emiatt is nyílnak szabadon álló épületekben az első nagy színházak és mozik. Még inkább diktálja ezt a templomtól örökölt ünnepi építmény-áldozati hely toposza. A szabadon álló épületpozíció, amelynek mintája a nyugati, a zsidó-keresztény tradíció számára a néhai jeruzsálemi szentély és az ó-görögök temploma. Az archaikus kor embere számára — ellentétben a természettudományos világképpel — a világ inhomogén karakterű. A Föld bizonyos pontjai elkülönülnek a profán szintektől. E helyek Mircea Eliade összehasonlító vallástörténész szerint a liieropltáuiák, az isteni jelek helyei. Az embet ősidők óta keríti be, sátorlapokkal, majd kővel körülfalazza e helyeket. ElI Stanley Tigerman: Az Exile építészete. Rizzoli Intern. Publ. New York, 1988. különíti a szentet a profántól. A falon belüli tér a világ-tengely és a Föld metszéspontja, itt a földiek és égiek kommunikálnak egymással. Az univerzális kozmogóniai modellekben ez a hely mindig a „mi világunk" közepe, amelyet a hierophánia jelöl ki. A görögök templomai és színházai is ilyen szent helyekre épültek, és a középkor időszakos színházai is a katedrálisok — tornyaik égi tengelyek — bővítményei lettek a piactéren. Shakespeare Globe Színháza szabadon álló építmény, theatrum mundi, amelyben a játszók az ember teljes világát kívánják megragadni, beleértve az őket alkotó istenek, ha tetszik, fordítva, az ember alkotta istenek világát is. A templomokban a tengely kozmikus karaktere, gyakran az éves ünnepkör csillagászati fény-vetületei határozzák meg a szakrális dimenziót. A barokkban ez egyre teátrálisabb képi effektussá profanizálódik, az oltár mögötti fény sziluett- vagy másféle effektjét kitüntetetten használják. A mozi „égi tengelyét" egyértelműen a vetítőlámpa profán axisa helyettesíti, ahol csak a sztori részletei adhatnak magasabb dimenziót a játéknak. És ez eleinte mégis valódi csoda. A mirákulum dicsfényéhez a vásári mutatványosok sátrai is elegendők. A sátor a nomád népek temploma. A Dávid király előtti sátortemplomoknak is megvolt a maguk sivatagsenunijével, ha tetszik, az unalommal, a szellemi és lelki nihil semmijével ellenkező mindenségmisztériuma — írja Stanley Tigerman építészteoretikus a templomfunkció építészeti kiütesedését, bálványosodását körüljáró munkája, Az Exile építészete} A jeruzsálemi templomrombolás utáni nyugati