A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SZEGŐ GYÖRGY A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma

A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma SZEGŐ GYÖRGY A

mozi a színház utóda. A színház keletkezése az őstörténelem homályába vész. Nem mondható egyszerűen az, hogy a polgári kultúra szülötte, még ha a polgárosodás intézményesítette, hagyományait felerősítve sokféle formában folytatta is. A közös térben együtt, ünnepélyesen megtekintett dráma misztériumával rendelkeznek az ókori néző-ősök és úgy tűnik, a maiak is. Boullée, a francia forradalom építésze mondta: „A színház: a közös örömnek szentelt műalkotás". A huszadik században újra tartalmat kap az antik gondolat, miszerint a színész Thália papja. Bulgakov, a szovjet forradalom színházi óriása hasonló tömörséggel így fogalmazott: „A színház: templom". Urbanisztikai hipotézisem: a színházak és a belőlük leágazó mozik a huszadik században nőtt nagyváros profán templomai. Az épülő templomi vagy más közösségi tét méreteit mindig behatárolták a kor technikai korlátai, a gyülekezet anyagi erői. Néha a törvények is: mert az ellenreformáció nálunk sokáig csupán fából — akár egyetlen vasszög használatát is tiltva — engedélyezte a protestáns templom építését, gyakran csak udvari pozícióban. Hasonlóan a zsidóknak is. A többségi vallás híveinek épített templomok befogadóképssége nemcsak az építőtechnika függvénye; a liturgia követhetőségének funkciója, a látható és hallható szertartás igénye is mintegy ezerfős nagyságrendet szabott. A templomig vezető gyalogút hossza is korlátozta a méretet. Ezzel párhuzamos a társadalmi, szociálpszichológiai tapasztalat az, hogy a gyülekezet lélekszáma nem nagyobb a görög polisz néhány ezer fős lakosságánál. Ahol még mindenki mindenkit személye-