Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai

Naphegy keleti lejtőjén felállított tíz ostromlöveg még el sem kezdett működni, amikor Abdurrahman ellenütege már elkészült. A török ágyuk és bombavető mozsarakegyetlen nap alatt teljesen megbénították ezt az üteget, amelyet két löveg elvesztése után a bajorok feladtak. Az ujabb üteget valamivel délebbre állították fel, s innen tíz ágyúval rombolták a Kis-Frengi tornyot, a Nagyrondellát és a környező falat. A harmadik réstörő üteg valahol a mai Döbrentei tér területéről lőtte a vízi rondellát. Az ostromágyúkat tíz nagyöblű mozsár támogatta. Az ágyúk nehéz vasgolyói elsöpörték a védők lövegeit, és egyre nagyobb réseket törtek a rondella melletti falon, a mozsarak bombáitól pedig rövidesen lángba borultak a Vár házai. Az. ostromművek elkészülte után mindkét oldalon rohamot indítottak, az északin július 13-án, a délin 16-án. A császáriak azonban elsiették a dolgot, és törvényszerűen kudarcot vallottak. libben döntő szerepetjátszott az elszánt török védősereg. A felelősség azonban részben Károly herceget terhelte, mert nem várta be, hogy a brandenburgiak is megfelelő résr lőjenek a maguk frontján, ám a szövetségesek közti ellentétek, a bizonyítási vágy, s főképp a Bécsből rá gyakorolt nyomás, hogy a mielőbb sikert mutasson fel, bizonyos fokig kényszerhelyzetbe hozták. Bádeni Lajos persze rögtön kihasználta az alkalmat, és a haditanács elnökének írott levelében súlyos, és jórészt alaptalan vádakkal illette a fővezért. Ezzel szemben a bajoroknak sikerült a déli Nagyrondella árkából kiverni a törököket, és az árok külső oldalán állást foglalni. Mint fentebb említettem, ez az a pillanat, amikor egy „normális" védősereg feladja az erődítményt. Buda esetében sem ekkor, sem később, amikor az északi oldalon is megtörtént ugyanez, fel sem merült a megadás gondolata. E két akció után mindkét oldalon az ostromágyúké lett a főszerep. Északon a réseket járhatóvá, rohamozhatóvá kellett tenni, míg délen a Nagyrondellát és a fölötte magasodó falakat kellett szétlőni. A törökök persze mindezt nem nézték tétlenül. Már az árkok építésekor is többször kitörtek a keresztényekre, pusztították az ostromműveket. Aknászaik, lévén jóval ügyesebbek a keresztényekéinél, ellenaknáikkal rendre meghiúsították próbálkozásaikat. A keresztény tüzérség azonban mindennek ellenére jól működött, és június végére megérett a helyzet az első általános rohamra, amelyre július 27-én került sor. Ezt az akciót már valóban jól előkészítették, ami az eredményekben is megmutatkozott. Az északi oldalon az Esztergomi és a Sziavus pasa rondellák, valamint a közöttük húzódó kurtina réseit támadták, délen a Nagyrondellát és a két oldalán álló védműveket rohamozták. A császáriak és a brandenburgiak több órás, heves küzdelem után beleszkelték magukat a külső várfal réseibe, a bajorok pedig elfoglalták a Nagyrondellát. Mindkét helyen azonnal állásokat építettek a megszerzett pozíciók biztosítására. A két fő front akcióját a magyar sajkások és hajdúk által a Duna felől indított elterelő támadása segítette. A siker azonban a keresztényeknek ötezer halottjukba és sebesültjükbe került, míg a törökök talán 2500 embert vesztettek. A ragyogó győzelmet azonban megint kudarc követte. A felmentő sereg közeledéséről szóló hírek ugyanis arra sarkallták