Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai
árkok végpontjaiban áttörték, nem is annyira a közlekedés megkönnyítése végett, hanem hogy a fal alá ásandó török aknák biztosan lyukat kapjanak. 43 Ez az eset jól példázza, milyen körültekintően és előrelátóan kellett a hadvezetésnek eljárnia. Az árkolás gyorsan haladt, különösen az után, hog)' a császáriak bal oldalán munkába álltak a frissen érkezett brandenburgi csapatok. Július 4-ére végeztek a harmadik, 6-ára pedig a negyedik párhuzammal is. Pedig a dolgosoknak ekkor már a meredély tetején, a jócskán föléjük magasodó várfalaktól alig 50-60 méterre, a janicsárok folyamatos muskétatüzében és kézigránátok hullása közepette, érzékeny veszteségeket szenvedve kellett dolgozniuk. A déli fronton a bajorok június 23-án kezdték meg az első parallel mint kontravalláció kiépítését, amely a Dunától kiindulva egészen a Naphegy délkeleti oldaláig húzódott. A második és a harmadik parallel viszont egyre szűkülő ívben fogta körül a nagyrondellát. A negyedik már a déli Nagyrondella árkának külső oldalával párhuzamosan, attól néhány méterre futott. A munkálatokkal itt július 7-ére végeztek. A két árokrendszer összekötésére, a teljes kontravalláció megépítésére is gondoltak. A svábok neki is fogtak, hogy a városfal sarkától kiindulva, a Vérmező nyugati oldalán haladva elérjék a bajorok sáncait, ám e munkát végül nem fejezték be. A hiányt lovas őrségek láncával igyekeztek pótolni. Eközben készültek a lövegállások is. Az északi fal elleni réstörő üteg számára a városfal sarkától nem messze, a mai Széna tér északnyugati oldalán akkor még létező magaslat kínálkozott alkalmas helyként, noha a lövegeknek így felfelé kellett lőni, ami megnehezítette a célzást. Innen 12 ostromágyú és 8 mozsár kezdte lőni az Esztergomi rondella környékét. Ennél is nagyobb fenyegetést jelentett a védők szá- mára, amikor a brandenburgiak a harmadik párhuzamba, a falaktól mintegy 150 méterre 9 darab faltörőt állítottak fel, a császáriak pedig egy ugyanekkora üteget létesítettek a negyedik párhuzamban, az Esztergomi és a Sziavus pasa rondellák között, alig 30 méternyire a faltól. Az árkokban küszködő gyalogság támogatására a Kis-Svábhegy tetejére egy hatágyús üteget állítottak, amelynek az volt a feladata, hogy az északi hármas falat védőket oldalba fogja. A korábbi rózsadombi, a Víziváros falát törő ütegbe pedig mezei ágyúkat vontattak, hogy a Bécsi kapun kitörő védőket lőjék. S hog>' a védőknek végképp egy perc nyugtuk se legyen, a Széna téri magaslat mellől 22 tábori ágyú kezdett tüzes és láncos golyókat ontani a réseket elzáró karózatra (paliszád), 4 haubic pedig a mozsarakéhoz hasonló, csak jóval kisebb bombákat lövöldözött a Várba. Ha hihetünk a forrásoknak, addigra itt legalább 30 ostromágyú, 37 kisebb löveg és 14 mozsár lőtte a Várat. A bajoroknak sok problémájuk akadt a tüzérséggel. Az első gellérthegyi hétágyús üteg túl messzire épült, úgyhogy közelebb kellett vinni, ami néhány napos késedelemmel járt. Ráadásul a kitűnően célzó török tüzérek addigra három ágyút már szétlőttek. Az újabb üteg, ismét 7 faltörővel, július 6-án nyitott tüzet, és hamarosan csinos rést szakított a Nagyrondella falába. A « Az aknázásról I. alább.
