Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai

ször is leégett, a várbeli házukat pedig az ostromtüzérség lőtte szét és gyújtotta fel. A Buda elleni újabb támadásra megint nagyon hosszú ideig, egészen pontosan 8] évet kellett várni. A tizenöt éves háborút lezárásaként Zsitvatoroknál a császári és portai követek húsz évre békét kötöttek. Ez még le sem járt, amikor 1618-ban kitört a harmincéves háború, amely a Habsburg­kormányzat figyelmét teljes egészében a nyugat-európai politika és hadszínterek felé fordította. Magyarországon csak a béke fenntartására törekedtek, bármi áron. Ez a helyzet a harmincéves háború után sem változott, hiszen a Habsburgok harca a franciákkal az európai hegemóniáért, ké­sőbb a spanyol örökségért és a kereskede­lem birtoklásáért tovább folyt. Hogy mennyire nem kívánták a törökkel vívandó háborút, azt talán legjobban a szentgott­hárdi győzelem után titokban a status quo alapján megkötött vasvári béke jelképezi. Ennek értelmében ugyanis a török kezé­ben maradt az 1660-ban bevett Várad és az 1663-ban elfoglalt Érsekújvár. Ezek el­vesztése szinte teljesen lehetetlenné tett bármiféle Buda elleni akciót. A Buda visszavívásához, s később Ma­gyarország török uralom alóli felszabadítá­sához vezető események különös módon török oldalról indultak ki. A 17. század kö­zepén az Oszmán Birodalom már szinte minden tekintetben jelentős hátrányba ke­rült az európai hatalmakkal szemben. A ha­nyatlás megállítására a század közepén a is Gyalókay Jenő: Nagyvárad ostroma 1660-ban. Hadtörténelmi Közlemények 12 (1911), 31-48. old.; Matunák Mihály. Érsekújvár a török uralom alatt. 1663-1685. Nyitra, 1901. 6-36. old.; Bálás György: Újvár építészeti rendszere és katonai két Köprülü, Mehmed nagyvezír és fia, Ah­med tett kísérletet. Növelték az állam be­vételeit, fejlesztették a hadsereg fegyver­zetét. A katonai és közigazgatási reformok azonban a régi alapokon nyugodtak, a két­ségtelen eredmények ellenére sem sike­rült a bajok fő forrását, a merev és fejlődés­képtelen társadalmi és gazdasági struktú­rát megváltoztatni. A birodalom hadserege azonban, főként kimeríthetetlen ember­tartalékainak és még mindig jól működő utánpótlási rendszerének köszönhetően, így is hatalmas erőt képviselt. Kara Musz­tafa nagyvezír azonban túlbecsülte ennek lehetőségeit, amikor közvetlenül Bécs el­len intézett támadást. A bécsi udvar — addigi politikájának megfelelően — mindenképpen el akarta kerülni a háborút a törökkel, de a Portán visszautasították I. Lipót békeajánlatát, s Kara Musztafa reálisan is mintegy 80-100 000 főre becsülhető hadereje 1683 július közepén körülzárta a császárvárost. A védők, élükön Ernst Rüdiger Graf von Starhemberg tábornokkal," hősiesen ellen­álltak, időt engedve ezzel a felmentő sereg­nek az erők egyesítésére és a támadás elő­készítésére. Végre szeptember 12-én a Bécstől nyugatra emelkedő Kahlenbergen megjelentek az egyesült Habsburg-len­gyel-birodalmi csapatok, élükön Sobieski János lengyel királlyal. A parancsnokok kö­zött ott találjuk a későbbi budai ostrom csaknem valamennyi vezető tisztjét. A Habsburg seregrész élén Lotharingiai Ká­szerepe. Hadtörténelmi Közlemények 1 (1888), 212-222. old. 19 Életrajzát I.: Thürheim, C: Feld rnarschall Ernst Rüdiger von Starhemberg. Wien, 1882.; von Renner: Vertrauliche Briefe des Grafen Ernst Rüdiger von Starhemberg. Wien, 1890.

Next

/
Thumbnails
Contents