Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai

Buda ostromai DOMOKOS GYÖRGY A

mi az 1526. augusztus 29-i mohácsi vereség után csak rövid epizód volt a pusztító török támadások során, az 1541-ben riasztó valósággá vált: Szulejmán szultán elfoglalta Budát, s az Oszmán Birodalom újonnan létrehozott tartománya, a budai vilajet központjává tette. Ezzel megvetette a lábát Magyarországon, a magyarság számára pedig a török uralom, a háború, valamint a békében is tovább folyó határháború másfél évszázadra a mindennapok részévé vált. Joachim brandenburgi herceg 1542. évi, a felvonultatott erők nagysága ellenére — mondhatnánk — lagymatag és bátortalan kísérlete után több mint ötven esztendőn át sem I. Ferdinánd király, sem utódai nem kísérelték meg az „iszlám erős védőgátjának"

1 visszafoglalását. Két alapvető ok miatt nem tehették ezt: egyrészt, mert az oszmán haderő nyomasztó katonai fölényben volt, másrészt mert 1541 után a török hadvezetés nem elégedett, nem elégedhetett meg pusztán Buda birtoklásával. Az oszmán haderő fölénye több tényezőből tevődött össze. Csapataik kiképzése a kor színvonalán állt, fegyelem dolgában pedig felülmúlták a korabeli szintet. A janicsárok nagy számban használtak kézi lőfegyvereket, és tüzérségük is kitűnő volt. Am a jól szervezett utánpótlási rendszer még az ennél is fontosabbnak bizonyult. Ezek az előnyök többségükben elenyésztek aló. század végére, csupán a logisztika terén maradtak meg, s ez is szerepet játí Fekete Lajos: Budapest a törökkorban. Budopest története III. Szerk.: Szendy Károly. Bp., 1944. 41. old. (A továbbiakban, amennyiben külön nem jelzem, a szerzó'(k) nevével és a megjelenés évszámával jelölöm a már egyszer hivatkozott kiadványt.)