Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai

szőtt a tizenöt éves háború során elért eredményekben.

2 Ami Budát illeti, minthogy önmagában állt, a törökök számára stratégiailag eléggé sebezhető volt. Északról Esztergom, nyugatról Székesfehérvár, keletről Hatvan és Eger fenyegethették, miközben mögötte jószerével egészen a messzi Péterváradig és Nándorfehérvárig semmilyen komolyabb erődítmény nem állt, ahonnan támogatást kaphatott volna. Ugyanakkor Buda birtoklása az oszmán haderő számára rendkívül fontos volt, mert biztosította a Nándorfehérvártól Budáig a Duna mellett vezető fő felvonulási és a Dunán húzódó szállítási útvonalat. Buda így a további hódítások kiinduló pontjává és bázisává vált.

3 A törökök ennek megfelelően már a következő években hozzáfogtak az 1541-ben hatalmukba került területek kiterjesztéséhez. Buda és az új vilajet fontosságát jelzi, bog)' Szulejmán szultán 1545-ban ismét személyesen vezette Magyarországra hadait. Elfoglalták a Buda megtartása és a Duna fedezése szempontjából döntő fontosságú Esztergomot,

4 majd Székesfehérvárt is.

5 1544-ben már a budai pasa folytatta a hódítást: csapatai megvették Visegrádot, Nógrádot és Hatvant. Ezzel, és még sok más kisebb vár megszerzésével, a törököknek sikerült széles védelmi övezetet létesíteni Buda körül. Ugyanakkor Buda a maga viszonylag nagy létszámú őrségével, továbbá az itt összevonható hódoltságbeli török haderő fedezte is ezeket az erősségeket. A törökök 1552-ben megkísérelték Eger ostromát is, de a hosszú hadjáratban megfogyatkozott és kifáradt sereg a védők helytállása és a beálló hideg őszi időjárás miatt kudarcot vallott.

6 1566-ban végül a védők hősies önfeláldozása után bevették Szigetvárt is, amely veszélyeztette a Buda és a hátország összeköttetését biztosító Duna menti felvonulási utat.

7 Ettől kezdve tehát Buda visszavételének egyik legfontosabb előfeltételévé vált, hogy az imént felsorolt várakat, vagy legalább egy részüket, még a Buda elleni támadás előtt bevegyék, hiszen a bennük állomásozó helyőrségek veszélyeztették a keresztény haderő utánpótlását. Ez a helyzet azonban még egy fél évszázadot váratott magára. Az 1568-ban a status quo alapján megkötött drinápolyi béke nem hozott nyugalmat, hiszen a határok mentén tovább folyt a harc, az úgynevezett „kis háború". Ez az 1580-as évek végén mind nagyobb méreteket öltött, s ebből nőtt ki, Hasszán boszniai pasa 1593. évi sziszeki vereségének ürü? Perjés Géza: Az oszmán birodalom európai háborúinak katonai kérdései (1356-1699). Hadtörténelmi Közlemények, 1967. 339-370. old. 3 Perjés Géza: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., 1999.172., 183. old; Domokos György: A várak jelentősége és a császári seregek ostromtechnikája a leiszabadító háborúban. Studio Agrietisia 14 (1993) 75-76. old. 1 Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája. Bp., 1978.79-102. s Gökbilgin, Tayyib: Székesfehérvár 1543. évi elfoglalása és a magyarországi török fennhatóság korának kérdéséről. Székesfehérvár évszázodoi. 3. Törökkor. Szerk.: Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, 1977.37-40. old. 6 Sugár István: Az egri vár és viadala. Bp., 1971.; Szántó Imre: Egervár védelme 1552-ben. Eger, 1971. 7 Sugár István: Szigetvár és viadala. Bp., 1976.