Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN Második Sztálingrád

nem akar. (...) Az ablakban állok, és figyelem a pályaudvart. Romantikus látvány. Sajnálom a lovakat. Végre leástak a szomszéd ház óvóhelyére, de addig már nem volt bent senki, mert kiköltöztek a vészkijáraton keresztül. Tetőnk nines. Az előszoba ajtót betörte a szomszéd ház egyik idevágott darabja. Csak az nem jön be a lakásba, aki nem akar. Kerítésről már álmodni sem merünk.(...) 12-kor már a szomszéd ház tetejét lopták az emberek rüzelőnek. Ki gondolta volna ezt 10 órakor? (...) A lányok szereztek 4 liter petróleumot és két vödör vizet a katonáktól. 1 ) .u. 3—5-ig erős bombázás. Félős, hogy minket is kinyírnak. Fste Édesapámat átkérték a 36-os számú házba, ahol a délelőtt kibombázott Potzonyiék ideiglenesen menedéket találtak. Egy <S2 éves bácsi lábán voir nyílt törés, azr kellett rendbe hozni. A keze is rele volt zúzódásokkal. Éppen az óvóhely ajtóban állt, mikor beszakadt az ajtó, és így egy tégla találta el. Egy ember akart a szomszédban öngyilkos lenni. Romantikus lélek lehet. Morfiumot kért. Nem kapott. így hát hagyta magát lebeszélni. Este piros az ég alja. Valami ég a távolban. 1945. I. IS. (...) A nagybátyám már három hete nem mosakodott. A sok piszok olyan jól áll neki, hogy még két méterről is szenes zsáknak látszik. (...) (...) A szomszéd törött lábú bácsit elvitték a Gömbös Gyula úti kórházba. Még az udvaron is fekszenek a sebesültek. Újságpapírral kötözött sebekkel. Kötszer nincsen. Mariskától kaptam egy gránátvéget. Elhatároztam, gyűjtöm a repeszeket. Az óvóhelyről gyűjteményemmel együtt kidobtak. En viszont kidobtam a gyűjtemény nagy részét, vagy 5 kg. ócskavasat. A gyerekek meg megint vissza hozták az óvóhelyre. Tőlük nem meri senki sem elvenni, mert akkor üvöltenek. 1945.1. 20. A szomszédban az, aki Édesapámtól morfiumot kért öngyilkossági szándékkal, pisztollyal végzett magával. A halántékába lőtt. Utána még élt vagy másfél órát. Nagyon sajnáljuk szegény embert. (...) Állandóan ezt a ronda naplót írom. Ugy unom az írást. De addig nincsen nyugtom, míg a hallott vagy látott dolgokat fel nem írtam. Állandóan kikapok, minekjárok fel annyit. Már mindenkitől kikaptam egypárszor. Állandóan rohanok. Ez is baj. IIa valaki alszik, biztosan felköltöm. Asztalnál ha valaki nem a szokott helyzetben van, biztosan orrba vágom. Ma valaki az óvóhely lépcsőjén áll, biztosan fellököm. Reggel, ha a szenes pincébe épített magaslati ágamról lemászok, rendesen a nagybátyám nyitott szájába lépek, ami őt rettenetesen idegesíti. Próbálok jó lenni, de nem megy. Most rengeteg időm van. (...)