Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN Második Sztálingrád

1945. 1.21. (...) Dél tájban Édesapám felment a lakásba. Rövid idő múlva az én nagybátyám, a hülye Sanyi bácsi beszólt az óvóhelyre: „nézzétek meg, Dezsőnek valami affaire van. Valakivel veszekszik". A lányok felszaladtak rögtön. Én csak pár perc múlva tudtam eltűnni Édesanyám szemei elől, és fellógni. A következő eset történt: Apácska belépett az ebédlőbe, a nyitott szekreter előtt egy németet talált. Aki hidegvérrel felmutatott egy lámpát, amit a szekreterben talált. Apácska ebbe nem nyugodott bele. Megkérdezte mit kétes itt. A német erre valami értelmetlen dolgot dadogott kedvesen. Édesapám megkérte, hogy jöjjön vele a várospatancsnokságra. A német nem akart. Erre Apácska megfogta a gallérjánál fogva, és fojtogatni kezdte, itt szerettem volna ott lenni. Végre Mariska áthívta a szomszédból Mertelendy főhadnagyot, aki revolvert szegezett a németre. En a német mögött álltam, de amikor láttam, hogy a főhadnagy revolvert szegez rá, rögtön félreálltam, mert reméltem, hogy itt a helyszínen átlövi a svábot. De nem lőtte. Később elvitte a németet a német parancsnokságra, ahol csak egy enyhe dorgálást kapott. Az őrnagy, aki megdorgálta, mesélte, hogy ezek nem is igazi németek, mert tisztjeiket orozva meggyilkolják, lopnak és rabolnak. Nagyon kell rájuk vigyázni. 1945. I. 23. (...) A szomszédban lévő városparancsnoksággal összehasonlítottuk az óránkat, mi egy órával hátrébb éltünk. Ők mesélték azt is, hogy az ideiglenes kormány fegyverszünetet kötött. Mi fizetünk 300 millió dollár jóvátételt. Trianoni határok. 8 hadosztályt kell az oroszoknak adni. Ezeket a gyalázatos feltételeket állítólag elfogadtuk. D. u. 3/4 5-kor hatalmas robbanás. A romba dőlt ház felső szomszédja telitalálatot kap. Nagyon érdekes találat, a tető majdnem épen megmaradt, csak a ház ment széjjel. Ott is sebesültek voltak beszállásolva. A sebesültek 8-9-en és hatom vendég nő az egyik emeleti szobában tartózkodott. Az egyik kihúzott sebesült mesélte. O a sarokban ült, mikor erős sivítást hallottak. A bajtársai a szoba közepén álltak. Annyit látott, hogy az egyik hölgy a robbanás pillanatában az ajtóhoz szaladt. Ok leestek a földszintre. A ház főbérlőjének, a tábornoknénak a kisfiát csak negyedóra múlva ásták ki a romok alól. Nem tudott magától kimászni, mert egy vas traverz nyugodott rajta. 5 halott van. A nők mind megmenekültek. Víz nincsen. Este. Édesapámat már másodszor hívják a tábornokné kisfiához, mert nagyon nehezen lélegzik. Állandóan henceg a kis fiú, hogy ő a romok alatt volt. 1945. I. 24. Már napok óta nincsen víz. Inni sem lehet. Nagyapa mosakodott. A folyosón mosakodott. Mi az óvóhelyen kimeredő szemekkel lestük a vízcsobogást. Egyedül a nagybátyám, aki immár 5 hete csak ivásra használja a vizet, fordult el méla undorral. Nagyapa bejött a vízzel. Volt mir hallgatni. Azaz csak egy megjegyzést hallott Edes-