Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

brandenburgi őrgróf vezérlete alatt Buda ellen. A birodalmi gyűléseken ugyan egy még erősebb és nagyobb létszámú sereg felállítását határozták el, de a meginduló csapatok így is az eddigi legnagyobb létszámú sereget jelentették. A nagy létszámú nemzetkőzi erő, német, olasz és magyar csapatok — a naszádosokkal együtt létszámuk a 60 000-et is meghaladta — most a Duna jobb partján, igen lassú menetben közelítették meg Budát, majd a Szentendrei sziget északi végében felállított kettős hajóhídon keltek át a folyón, és a pesti oldalon vonultak tovább. Az útvonal kiválasztásban szerepe lehetett annak is, hogy a vezérek érezték, a heterogén nemzetközi erők irányításában nincsen elég tapasztalatuk, s talán időt akartak biztosítani csapataiknak a törökkel szembeni harci tapasztalat megszerzésére, a keresztény egységek katonái közti együttműködés kialakulására, a hatalmas sereget kiszolgáló utánpótlás megszervezésére. A támadáshoz egyébként kedvező időpontot választottak, a töröknek még nem volt ideje, hogy a Várat megerősítse, s a hosszabb ostromok kivédéséhez szükséges készleteket sem sikerült felhalmozniuk az ekkor már 10-12 000-re duzzadt védősereg számára. A törökkel szembekerülve azonban semmi sem a terveknek megfelelően alakult. A szeptember utolsó napjaiban ostrom alá vett Pestet a Juszuf szandzsákbég vezette török sereg elszántan védelmezte, s az október elejei támadásokat is bátran visszaverte. A támadó tüzérség — 40 nagy faltörő és 20 kisebb falkon ágyú — naponta több ezer lövést adott le a falakra, 70-80 méter hosszúságban ledöntötte a város falait, az október 5-ei általános támadás, a pápai zsoldban harcoló olaszok vitézsége ellenére is, kudarcot vallott. A bástyákat elfoglaló támadók előtt a védők újabb töltéseket emeltek, s visszaverték a rohamokat. A budai oldalon gyújtott örömtüzekjelezték, hog)' a sikert a törökök döntő győzelemnek tekintették, s az ostromlók sem vélekedtek másként. Az ostrom menetében a keresztények számára apró sikernek volt tekinthető, hogy megszerezték a Margitszigetet, s október l-jén az olaszoknak és a magyaroknak sikerült lépre csalniuk Pestről egy 3000 fős török csapatot. Éppen ehhez a katonai akcióhoz kapcsolódva érkezik meg az ifjú gróf, Zrínyi Miklós 400 horvát lovasával. Noha a török felmentő sereg ekkor még csak mesze lent délen, Péterváradnál járt, a Pest alatt összehívott haditanács október 7-én úgy döntött, hogy tábort bontanak, s viszonylag rendezetten, szárazon és vízen visszavonultak Bécs felé. A törökök még így is tetemes hadizsákmányra tettek szert hajókban, fegyverekben és egyéb felszerelésben. Ezzel a bécsi hadvezetés beletörődött, hogy Budát nem tudja visszahódítani, s ötvenhat évet kellett várnia, amíg ismét kísérletet tehetett Buda visszaszerzésére. A következő évben pedig a budai fiaskó logikus következményeként elesik Esztergom, Tata és Székesfehérvár erőssége.