Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
PETŐ ANDREA Budapest ostroma 1944-1945-ben — női szemmel
sélésében tört felszínre, noha ilyesmi esetleg meg sem történt velük. Ugyanakkor a nyomasztó férfihiányt az egyentuhás férfiak nem éppen kockázatmentes jelenléte váltotta fel, A régi világ meglazult erkölcsi normái szabadabbá, egyúttal kockázatosabbá tették a nemek közti kapcsolatot. A nemi erőszak elleni egyéni és kollektív védekezési technikák Mind az interjúk, mind az általános vélekedés szerint a szovjet katona fogalma eggyé vált a részegen, fegyveresen garázdálkodó veszélyes külföldi alakjával. Altalános volt az érzés, hogy itt van a határ, ahol a nyugati, keresztény civilizáció szembesült a Kelettel — elbizonytalanítva az addig elfogadott normákat. A magyar történeti emlékezetben élénken él a török uralom, és a keleti katonai barbarizmussal szemben a magyar területek védő szerepe. Sokan, köztük Szekfű Gyula is, a szovjet megszálláskot újabb török uralomra kész ültek. Bud apesten az egyéni védekezési módszerek voltak csak hatásosak, és senki nem hibáztatta sem a férfiakat, sem a politikát azért, ami vele történt. Az interjúkból kiderül, hogy a nők már előre nagyon féltek a szovjet katonáktól. A baloldaliak és a Horthy-rendszer ellenzéke viszont várta a felszabadítókat. 52 50 Köszönöm Gyáni Gábornak, hogy erre a vonatkozásra felhívta a figyelmemet. 51 Irene Bandhauer Schöffmann, Elo Hornung: Vom „Dritten Reich,, zur Zweiten Republic. Frauen im Wien der Nachkriegszeit, Frauen in Österreich. Beitrage zu ihrer Situation im 19. und 20. Jahrhundert. Hg. David F. Good, Margarete Grandner, MaryJo Maynes. Böhlau, 1993.232. old. és saját interjúim alapján. A családi történetekből ismert, hogy a lányokat idősnek álcázva, bekormozott arccal küldték ki az utcára, bár ez sem feltétlenül mentette meg őket a szovjet katonák által igen gyakran elkövetett nemi erőszaktól. Rákosi emlékirataiban a nadrág véderejéről írt: „Sok nő ormótlan nadrágban járt (hallottam, hogy az ilyen nadrágosokat állítólag ki nem állhatták az orosz katonák)." 53 Pedig akkoriban, télvíz idején, szinte mindenki nadrágban járt. Ha a nők férfi ruhába bújtak, azt kockáztatták, hogy mint katonaszökevényt elfogják őket. A nők vagy elbújtak, vagy betegséget színleltek: befecskendezett jóddal a vérbajt, piros festékes köpettel a tbc-t. 54 A menstruáció szimulálása vagy a tudatos ápolatlanság, a piszok azonban nem mindig védte meg a őket. Budapesten a csoportokba verődött szomszédok, rokonok, ismerősök, ha nem is mindig, nagy valószínűséggel meg tudták védeni a nőket az erőszaktól. Ha viszont az erőszak már megtörtént, akkor a trauma azonnali kezelésében nagy szerephez jutottak a közelben lévő ismerősök. A fegyveres ellenállás rövid távon hatékony volt, bár a legnagyobb kockázattal járt. A fegyveres önvédelmet nem ismerte el a szovjet hadbíróság mentő érvként, így az elkövetőre halálbüntetés vagy 30 évi börtön vátt. 55 A nemi erőszakról beszámoló magyar nők nem hibáztatják a férfiakat, családjuk férfi tagjait sem, amiért az történt velük, 52 Ld. például Horn Gyula: Cölöpök. Bp., Zenit Könyvek, 1991. 71. old. 53 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések. 1940-1956.1. kötet. Napvilág kiadó, 1997. Szerk.: Feitl István, Gellériné Lázár Márta, Sipos Levente. 160. old. 54 Erről a taktikáról a román katonák ellen Id. Horn Gyula: Cölöpök. Bp., Zenit Könyvek, 1991.69. old. 55 Kovács Imre: id. mű, 246. old.
