Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

PETŐ ANDREA Budapest ostroma 1944-1945-ben — női szemmel

nem elegendők a teljes kép megrajzolásához. Budapest Főváros Levéltárában a tisztiorvosi és kórházi fondok adatai szintén csak hézagosan informálnak.

11 Ami a másik oldalt, a közvéleményt illeti, az emberek „tudják", hogy a szovjet hadsereg katonái nemi erőszakot követtek el: az általános vélekedés szerint Budapesten az esetek száma mintegy százezer körül lehetett. A személyes élmény áll szemben azzal, hogy a kérdés politikai tabu volt. A nemi erőszak számáról még a legpontosabban behatárolt földrajzi egységek esetén is (a megmaradt és legbiztosabb forrásnak tartott tisztiorvosi jelentések birtokában) csak óvatos becsléseink lehetnek. A jogi, politikai szabályozás vákuumában a tisztiorvosok hatósági szerepe jócskán megnőtt, mivel a tisztiorvosi szolgálat átvészelte a háborús változásokat. Budapest lakossága erősen felduzzadt a háborús menekültek miatt, az ostromlott városokban sokkal több nő zsúfolódott össze, mint férfi. Az ostrom után pedig sok környékbeli nő is inkább a fővárosba ment, hogy megbizonyosodjon róla, lettek-e és ha igen, milyen természetű következményei a szovjet katonákkal történt nemi érintkezésnek, így kerülve el a közvetlen szomszédság figyelő tekintetét és esetleges bíráló megjegyzéseit — bár erre az áldozat valószínűleg csak a terhesség vagy nemi baj gyanúja esetén érzett késztetést. Fia egyik sem következett be, akkor „az eset" elkerülte a hivatalos nyilvántartás figyelmét, és elveszett női élményként maradt fenn, bezárva a női testbe. n Köszönet Budapest Főváros Levéltárában Horváth J. Andrásnak a segítségért. 12 Marianne Baumgartner: Das Kriegsende und die unmittelbare A népes városokban és a környező falvakban is feltűnő különbségek lehettek a nemierőszak-esetek számát illetően, ami szintén nehezíti az általánosítást. Egy reprezentatív, úttörő jelentőségű osztrák helyi kutatás szerint e tekintetben az volt a meghatározó, bog)' a települést mennyire súlyos harcokban foglalták el. A nemi erőszak aránya magasabb, akár 40 százalékos is lehetett, ha az adott települést hosszú és nehéz harcok sikerült csak visszavenni. I la harc és feszültség nélküli bevonulásra került sor, akkor a női lakosságnak 6 százaléka került szexuális kapcsolatba a felszabadítókkal. A vidéki, gyéren lakott vagy rejtőzködésre alkalmas hegyes területen ez az atány még kisebb lehetett.

17 Budapest domborzati viszonyai és az elhúzódó ostrom is bizonytalanná teszi az egész fővárosra vonatkoztatott becsléseket. A „nemi erőszak" meghatározása csak akkor egyértelmű, ha a csapatok elfoglalnak egy adott területet, ahol összeszedik és fegyveres erőszakkal nemi aktusra kényszerítik a nőket. Háborús körülmények között a katonákkal önként létesített szexuális kapcsolat is eredményezhetett nem kívánt terhességet, amelyet a teherbe esett nőnek úgy kellett nyilvántartásba vétetnie mint nemi erőszakból származót, ha az enyhülő abortusz-előírások adta lehetőséget ki akarta használni. Ez újabb bizonytalansági tényező a statisztikai elemzésben. Különbséget kell tennünk az átvonuló és a tartós megszállásta berendezkedő csapatok viselkedése között is. Nachkriegszeit in lebensgeschichtlichen Erzählungen von Frauen aus dem Mostvierfel. Diplomamunka, Bécs, 1992. 87. old.