Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

PETŐ ANDREA Budapest ostroma 1944-1945-ben — női szemmel

tiltották be, amelyben a kisújszállási városi tanács jegyzőkönyve szerint a tisztiorvos azt javasolja, hozzanak létre a városban bor­délyt, mert „tudomása szerint a városban egész sereg nő van, aki készséggel áll az oroszok rendelkezésére", 8 és így vélhetően biztosítani lehetne a többi nő nyugalmát. 1989 után érthető módon megindult a II. világháború hadtörténetének újraírása. A korábbi diadalmas és szeplőtelen Vörös Hadsereg szerepének újraértékelésében a nők mint áldozatok tűnnek fel a tabuktól lassan mentesülő történetírásban. Az első, a szovjet katonák által elköve­tett nemierőszak-esereker vizsgáló tanul­mányok legfontosabb feladatuknak az cse­rek számának megadását tekintették, hog)' fellebbentsék a fátylat az addig elhallgatott tényről. A hidegháború a nyugati oldalon kedvezett a szovjet katonák által elköve­tett nemi erőszak dokumentálásának, az okok értelmezése nélkül. A szovjet kato­nák brutalitásának bemutatása egyszerre szolgálta az ellenség nimbuszának megté­pázását és a nőknek mint áldozatoknak, egyszersmind hősöknek a megjelenítését. 10 Az elemzést akadályozza, hogy hiányoz­tak az adatok, amelyeket a történészek for­rásnak tekintenek. Közvetett forrásokból lehetett bizonyos következtetéseket le­vonni, ezért tekintem e tanulmány fontos részének a rendelkezésre álló források érté­kelését is. Mindazonáltal a megdöbbentő németországi adatok már beépültek törté­neti tudásunkba. Hazai vonatkozásban a budapesti nemierőszak-esetek áldozatai­8 Sorsforduló. Szerk.: Karsai Elek, Somlyai Magda. Bp., 1970,1. 223. old. 9 Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. Corvina, 1998.331 old. 10 Atina Grossmann: A Question of Silence: The Rape of German nak száma 50 000 és 200 000 között mo­zog: a becsléseket a kutatók a nemibeteg gondozók és a helyi tisztiorvosok megbíz­hatónak tekinthető, de részleges érvényes­ségű adataira alapozzák. A következőkben azt vizsgálom, hogy az 1945-ös eseményeket miképpen magya­rázták kétfajta értelmezési keretben: a fe­minizmus második hullámának terminoló­giájával, illetve tágabb értelemben a máso­dik világháború élményének feldolgozása­kor Budapesten; a nemi erőszakról való hallgatás hogyan lett az újraépülő nemzeti identitás részévé, és milyen módszertani lehetőségei és korlátai vannak az áldozatok száma meghatározásának. Bizonytalan becslések A nők ellen elkövetett nemi erőszakról sok­féle okból hosszú időn át hallgattak az áldo­zatok, és persze a hivatalnokok, a rendőreik, az elkövetők is. Hiányoznak és esetlegesek a róluk szóló írott dokumentumok is. A ne­mierőszak-esetek összehasonlításához el­vileg katonai, egészségügyi, bűnügyi, köz­igazgatási és külügyi írott források jöhet­nének szóba. A katonai iratanyag Moszkvá­ban van. A magyar külügyminisztérium anyagaiban megtalálhatók az ország külön­böző részeiből érkezett panaszlevelek a ci­vil lakosságot ért atrocitásokról. A magyar­országi közigazgatási jelentések, országo­san a főispáni jelentések szintén megemlí­tenek egyes eseteket, de önmagukban Women by Occupation Soldiers. West Germany under Construction. Politics, Society and Culture in the Adenauer bo. Ed. Robert G. Moeller, University of Michigan Press, 1997. 51. old., 43. sz. lábjegyzet.

Next

/
Thumbnails
Contents