Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

PETŐ ANDREA Budapest ostroma 1944-1945-ben — női szemmel

sal. Ez nem az amnézia esete, hanem „a csend összesküvése". E tanulmány azt mutatja ki, hogy a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakot övező hallgatást a hadsereg, a háború férfias jellege hozta létre és tartotta fenn. A külföldi kutatók figyelme az 1970-es években egyre inkább az addig tabunak számító témák felé fordult. Susan Brownmiller klasszikusnak számító könyve először vizsgálta a nemi erőszakot mint a férfiaknak a nők ellen viselt háborúját.

3 A II. világháború elhallgatott történetére irányuló kutatások Németotszágban kezdődtek az 1990-es évek elején.

4 A feminizmus második hullámával új nyelv is született, amely a nemi erőszakot teljesen új fogalmi keretben írta le.

5 Az ekkoriban kialakuló kifejezések és magyarázóelvek a női élmény leírására visszamenőleg, az 1945-ös női tapasztalatok vizsgálatára is hasznosíthatók. Minthogy azonban a nyelv utólag alakult ki, jóval a történelmi esemény után, alkalmazásánál óvatosan kell eljárnunk. A párhuzamos elbeszélési mód számos módszertani problémát szül. Az első, hogy források hiányában az oral history módszerével kell vizsgálnunk a jelenséget. Ezért döntöttem úgy, hogy interjút készítek a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak még élő, 2 Köszönöm Vida Istvánnak, Sipos Péternek, Szűcs Lászlónak, Somlyai Magdának, Gyáni Gábornak és Földesi Margitnak a segítséget. 3 Susan Brownmiller: Against Our Will. Men, Women and Rape. A Fawcett Columbine Book, 1 975. 4 A nők elleni nemi erőszakról mint a II. világháború elfelejtett történetéről I. Heike Sander, Barbara Johr: BeFreier und Befreite. Krieg, Verwaltigung, Kinder. Verlag Antje Kunstmann, 1992. Stuart Liebman, Anette Michelsom After the Fall: Women in the House of the Hangmen. October 72, Spring 1 995.5-14. old. s Verena Fi eg 1 : Der Krieg gegen die Frauen. Tarantul Frauenverlag, 1990. budapesti áldozataival. A nőkkel szemben alkalmazott testi erőszakról csak úgy érdemes beszélni, ha a nő maga is képes elmondani, ami szerinte vele történt. A továbbiakban az a feladat, hogy elemezzük: ki, miért, hogyan mondja el vagy hallgatja el a nemi erőszak tötténetét. Ugyanakkor az elemzésnél nagyfokú érzékenységre is szükség van. Nem mindegy, „a kutatás alanyait hogyan kezeljük, és milyen figyelmet tanúsít a kutató, aki a kutatásba bevont személyek megélt tapasztalatait megjeleníteni igyekszik."

7 A többszörös elhallgatással torzított emlékezet rögzítése létfontosságú, hiszen néha ez a női testbe zárt információ az egyetlen fotrásunk. Magyarországon a szovjet csapatok kivonulása után indult meg a téma elfogultságoktól sem mentes feldolgozása. 1990 előtt Polcz Alaine Asszony a fronton címmel írt róla, a szépirodalomi művek közül pedig Konrád György Cinkos című regényét kell megemlítenünk. E művek a személyes élmény hitelességét állították szembe a „hivatalos" tötténelemmel. A felszabadítás mindennapjainak bemutatására, az „emberi oldal" feltárására is akadt történetírói próbálkozás. A rendkívül alapos, bár nehezen kezelhető kétkötetes Sorsforduló című kötetet éppen amiatt a dokumentum miatt 6 Interjút készítettem további három, az ismeretségi körömben véletlenül „megtalált" nővel, akik szintén nemi erőszak áldozatai voltak Budapesten, 1945 februárjában. Azt kérdeztem tőlük: hogyan történt, hogyan védekeztek, milyen következményei voltak a dolognak, kinek és hogyan mesélték el a történteket. A történetek nem reperezentatívak a kis esetszám miatt. 7 Liz Kell, Sheila Burton, Linda Reagan: Researching Women's Lives or Studying Women's Oppression. Reflections on What Constitutes Feminist Research. Reseorching Women's Lives from a Feminist Perspective. Eds. Mary Maynard, Jane Purvis, Francis Taylor, 1994. 35. old.