Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

PETŐ ANDREA Budapest ostroma 1944-1945-ben — női szemmel

Budapest ostroma 1944—1945-ben — női szemmel

1 PETŐ ANDREA A

háborúk története az egyenruhában harcoló hősies férfiak története. A nők ebben a történetben legfeljebb mint polgári áldozatok szerepelnek. A következőkben azt vizsgálom, mit jelentett a női lakosságnak Budapest ostroma. A civil-katonai kapcsolatok elemzésénél egyenlőtlen hatalmi kapcsolatokkal kerülünk szembe: a hadi gépezet ereje és legitimitása áll szemben a védtelen civilekkel. Ezek a civilek főleg nők, gyerekek és öregek, akik legfeljebb mint szenvedők jelennek meg a fotókon, és történeteik nem kerülnek be a történelemkönyvekbe. Az európai háborúkban mindig „fegyverként" vetették be a nemi erőszakot. De a háborúban a nyilvánosság a nők kiszolgáltatottságát, védtelenségét nem mérte a férfiak heroikus harctéri cselekedeteihez. A háborús erőszak nálunk elsősorban a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakot jelenti, történetírásunknak ez a hallgatással és torzításokkal teli fejezete. A hallgatás a felejtés különböző — egyéni és tátsadalmi — szintjein jelentkezik. A hallgatás maga vált történelmi ténnyé, és értelmezése a tötténész feladata: ki hogyan meséli vagy hallgatja el azt, amiről az egyéni és családi történetek révén mindenki tudja, hogy megtörtént, csak éppen mindig másI A tanulmány az Institut für die Wissenschaften vom Menschen (Bécs) keretében működő „Rethinking Postwar History" keretében készült a CEU Junior Research Grant támogatásával. A tanulmány bővebb változatát lásd: Átvonuló hadsereg, maradandó trauma. Az 1945-ös budapesti nemi erőszak esetek emlékezete. Történelmi Szemle, 1-2.1999. 85-107. old. és: Stimmen des Schweigens. Erinnerungen an Vergewaltigungen in den Haupstädten des „ersten Opfers,, (Wien) und des „letzten Verbundenten,, Hitlers (Budapest), leitschrift für Geshichtwissenschaften, 10.1999.892-914. old.