Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
UNGVÁRY KRISZTIÁN „Sacco di Budapest", 1919. Gheorghe Mardarescu tábornok válasza Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy nem diplomatikus naplójára
megrakott állapotban. Magyarország meg nem szállt részében kevesebb mint 4500 vasúti kocsi maradt. Később a román félnek az antant nyomására a vasúti kocsik egy részét vissza kellett szolgáltatnia. Más adatok szerint összesen 16-42 ezer darab vasúti kocsit hurcoltak el (mozdonyokkal együtt). Összehasonlításul jegyezzük meg, hogy 1920-ban Magyarországon összesen 2755 mozdony és 17 070 tehervagon volt. (Franz Haller: Rumänien uné der Bolschewismus in Ungorn 47. old.) 6 Ez az állítás kevéssé valószínű és ma már nem is ellenőrizhető. A romániai egészségügyi ellátás színvonalának, illetve a román gyárak kapacitásának ismeretében nehezen képzelhető el, hogy a központi egészségügyi raktár román árucikkekkel lett volna megtömve. 17 A leszerelt telefonokat, tűzoltókészülékeket, rézdrótokat és egyéb, látványosan nem Romániából származó árucikkeket természetesen nem említi, holott ezek képezték a zsákmány 99 százalékát. Statisztikai adatok szerint a román megszállás okozta a károk 11/12-ét, míg a maradék 1/12-ed részen a szerb és a cseh megszálló erők osztoztak. A teljes román megszállás okozta kárt 2 951 630 511 aranypengő értékre becsülték. A készáru mellett a gyárak berendezéseit is elhurcolták, így pl. a csepeli Weiss Manfréd Művekből 536 esztergapadot és 85 köszörülőgépet, valamint 1646 tonna egyéb anyagot vittek el. Az üzem emiatt még 1921-ben is csak az 1913-as termelési érték 1/4-ét tudta megtermelni. A MÁV Vagon és Gépgyár 15 millió svájci frankos kárt szenvedett. Részletes adatokat lásd: Franz Haller: Rumänien und der Bolschewismus in Ungorn című művének 44-54 oldalán. 18 A szám szélsőséges túlzás. Ha egyáltalán érkezett is valami Budapestre, legfeljebb néhány vagonnyi rakomány. '' Bandholtz helyesen ismerte lel a román terv lényegét: a kevéssé fontos területek kiürítése mellett nem engedték volna meg, hogy a keleti és o nyugati országrész felvegye egymással a kapcsolatot, és Budapestet sem engedték volna át a helyi kormányzatnak. Ez lehetetlenné tette volna a központi fegyveres erő és kormány megszervezését. ,0 A helyzet ennél lényegesen árnyaltabb: a fehérterror halálos áldozatainak kb. 50 százalékát a román hadsereg végezte ki, igaz, döntően nem Budapesten. Mârdârescu tehát nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a magyar kormány már 1916-ban tudta, hogy a háborút elveszítik és Erdélyt elcsatolják. Csak ez magyarázhatta volna az erdélyi területek tervszerű kiürítését, melyre azonban egyáltalán nem került sor. Csupán néhány intézményt menekítettek el 1916 őszén, de ezeket is csak a román előretörés elől. 2 Mârdârescu elhallgatja, hogy a múzeumi tárgyak igénylésének volt előzménye. Pékár Gyula nemzetgyűlési képviselő erre így emlékezett vissza: „Először Budapesttől 15 000 lovat követeltek, pedig a városnak csak 13 000 lova volt. Serbescu hozzátette mosolyogva: jó kérem, nem kérek akkor semmiféle lovakat önöktől, lemondok a gárda számára kért 600 lóról is, de akkor ön protu propria adja át nekem a 88 erdélyi muzeális ládát, amely a Nemzeti Múzeum nagy csarnokában van." Erre Pékár panaszt tett a szövetségeseknél és ennek köszönhetően a románok csak lajstromozási jogot kaptak. (Pékár parlamenti felszólalását idézi Kalmár Jenő: Kik hozták be o románokot Budapestre vagy hogyan ütötték agyon Friedrich-Csilléry-Pekár úrék a magyar szociáldemokrata pártot. Budapest 1922,86. old.) 3 Mârdârescu pontatlan, és elhallgatja ennek az akciónak sajátos körülményeit. Serbescu október 5-én, mely egy vasárnapi nap volt, este fél hat tájban érkezett teherautókonvojával a Nemzeti Múzeumhoz, miután gondoskodott a telefonösszeköttetés elvágásáról. Balszerecséjére a hétvége ellenére többen tartózkodtak az épületben, sőt hamar oda is tudtak hívni másokat, így az amerikai Nathan Horowitz ezredest, valamint magát Bandholtzot is, aki biztosította az igazgatót arról, hogy megvédi a múzeum tárgyait. Erről az akkor jelenlévő román katonáknak is tudniuk kellett, így nem igaz az az állítás, hogy Bandholtz falragasza másnap meglepte volna őket. 4 Mindez teljes valótlanság. A Misszió és Bandholtz megbízatását a szövetségesektől kapta, kifejezetten azzal a céllal, hogy a román önkényeskedéseket megakadályozzák. Bandholtz egyébként azonnal jelentette Párizsba az ügyet, melyet ott jóváhagyólag vettek tudomásul (lásd Bandholtz: Napló nem diplomata módra, 99. old.) 5 Több alkalommal ezzel kergette el a fosztogató román katonákat. 6 Mindennek a teljes ellentéte igaz. Lásd a 7. sz. lábjegyzetet.
