Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN „Sacco di Budapest", 1919. Gheorghe Mardarescu tábornok válasza Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy nem diplomatikus naplójára

helyreállításának megfizethetetlen szolgálata és területe és lakossága megduplázódása miatta adósa a győztes hatalmaknak. Az általuk nyújtott óriási segítség nélkül Románia most meg lenne tizedelve, tönkrement volna és reményt vesztetten rabságban sínylődne. (...) Szabadságát és győzelmét éppúgy a szövetségeseknek köszönheti, mint ahogy jövőjét is. Hogyan hagyhatják figyelmen kívül és felejthetik el a román államférfiak olyan gyorsan ezt a tényállást?" (a szöveget idézi Bandholtz 169-170. old.) Mârdârescu kihagyja, hogy a naplóban szerepel a „szándékosan vagy nem szándékosan" kitétel. A Mârdârescu által felhozott adatok datálatlanok: ténykérdés, hogy a román közigazgatás mindent megtett annak érdekében, hogy késleltesse a magyar rendőrség és katonaság megszervezését, mert ezzel is meghosszabbíthatta saját jelenlétét. Clemenceau minderről így nyilatkozott: „Budapest megszállása és az a körülmény, hogy Románia folyamatosan semmibe veszi a tanácsot, jócskán teremt olyan súlyos helyzetet, mint amilyet bármilyen bolsevik kormány teremthet Magyarországon" (idézi Ormos Mária: Padovától Irianonig, 351. old.) Mârdârescu a Budapestre történt bevonulást azzal indokolta, hogy erre közbiztonsági okokból van szükség. Mindennek teljesen ellentmond az a tény, hogy Budapesten Nicolescu tábornok gratulált Haubricht Józsefnek, amiért nagyszerűen fenn tudta tartani a rendet. A román politika valós céljaira nézve leleplező Constantine Diamandi magyarországi román diplomata nyilatkozata: „Azért kellett bevonulnunk Budapestre, hogy letörjük a fölébredő magyar sovinizmust, mely ránk nézve bajokat okozhatott volna" (Kalmár Jenő: Kik hozták be a románokat Budapestre 86. old.) A román segítségnyújtásra jellemző, hogy az átadott 1000 db. puska 14 különböző típushoz tartozott és csak a legritkább esetben lehetett lőszert kapni hozzá. A román adatok elhallgatják azt a tényt, hogy szeptember 24-éig egyáltalán nem kezdődött el a szervezés Budapesten és még október 10-én is hiányzott 10 000 rendőr a tervezett létszámból. A fegyverek átadását is szeptember 19-én ígérték meg, de a fényleges átadást heteken keresztül halogatták. A szervezés csak november-december hónapokban gyorsult lel, amikor a románok kivonulása elodázhatatlanná vált. Ennek ellentmond az a tény, hogy a román kormány jegyzékben tiltakozott amiatt, mert a Szövetséges Katonai Misszió lépéseket tett Szeged mellett egy magyar hadosztály megszervezése érdekében. Mârdârescu elhallgatja, hogy a román politika magyarországi megszállását a nyugati hatalmak előtt nagyrészt azzal legitimálta, hogy csak ő képes fenntartani a rendet, és megmenteni az országot a bolsevista veszélytől. Az ország kifosztása mellett fontos szempont volt az is, hogy a román hadsereg magyarországi állomásoztatásával kész helyzetet lehetett teremteni a határok kérdésében és nyomást lehetett gyakorolni a béketárgyalásokra annak érdekében, hogy a függőben lévő területek sorsa Románia javára dőljön el. Jellemző, hogy Bratianu miniszterelnök szeptember 13-án Békéscsabára és további területekre is bejelentette igényét. Románia tekintélye 1920 után a nemzetközi porondon nem volt túl jelentős, mint azt az antonthatalmak ultimátumai is bizonyítják. Nem igaz. Mint az antanthatalmak ultimátumai is bizonyítják, Bandholtz jelentéseit komolyan vették. Károly király perszonáluniós terve nem volt hivatalos, de román köröktől származott, és mint politikai „rémhír" közismert volt. Bandholtz naplója mindennek az ellenkezőjét bizonyítja: a Tisza-hidakon áthaladó és Magyarországra soha vissza nem térő, megrakott vasúti kocsik számáról az ott állomásozó angol különítményeknek köszönhetően Bandholtz pontosan informálva volt. A kifosztásra vonatkozó fontosabb oldalszámokat lásd a 26. sz. lábjegyzetben. Ennek az indoklásnak némileg ellentmond az a tény, hogy a román csapatok a Wolfner bőrgyárból 97 208 pár gyerekcipőtis elvittek. Ezen kívül elszállítottak ugyaninnen 29 908 katonai bakancsot és 50 000 kg. bőrt és a Mauthner bőrgyárból további 28 479 kg. bőrt valamint 30 331 pár bőrtalpat. Ez a mennyiség a gyerekcipőket leszámítva is lényegesen több, mint amire Mârdârescu Budapesten és környékén állomásozó 20-30 ezer katonájának szüksége lehetett, nem beszélve arról, hogy a nyersanyagok Romániába kerültek és nem Mârdârescu csapatai számára készültek belőlük bakancsok. Részletesen lásd: Franz Haller: Rumänien und der Bolschewismus in Ungarn, 44-54. old. Mivel a román vasúti park jóval fejletlenebb volt, mint a magyar, ezért 1916-1918 között nem lehetett Romániából különösebb szállítókapacitást elhurcolni. Ezzel szemben a román hadsereg a Szövetséges Misszió adatai szerint Magyarországról 1919. szeptember 24-éig 1046 mozdonyt és 23 000 különféle vasúti kocsit hurcolt el, nagyrészt