Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN „Sacco di Budapest", 1919. Gheorghe Mardarescu tábornok válasza Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy nem diplomatikus naplójára

H Bandholtz az „öreg gazembernek" titulált Mardarescuról többször is negatívan ír naplójában: „Mardőrescu tábornok dorgálást kapott és félreérthetetlen szavakkal közöltük vele, hogy az 6 dolga beszámolni arról, ami a Misszió augusztus 16-i kérésének teljesítésével kapcsolatban történt. Mindenféle kibúvóhoz és köntörfalazáshoz folyamodott, ami lehetett szándékos, de lehet, hogy csak értelmi szintjének volt köszönhető, amely úgy tűnik felér egy álomkóros kanadai rénszarvaséval".(35. old.) „Sheldon ezredes lefordította Mârdârescunak, hogy véleményem szerint ő egy nagy hazudozó" (132. old.) 15 Ez valótlanság: Bandholtz a napló közzétételét halóláig ugyan nem szorgalmazta, de nem is tiltotta meg. Kiadására özvegye engedélyével került sor. 16 Ez is bizonyítja pártatlanságát. 17 Mârdârescu összemossa azt, hogy Hóiban állítólagos öngyilkosságát nem Bandholtz írja, hanem a kiadó teszi hozzá Bandholtz mondanivalójához lábjegyzetben, dátum megjelölése nélkül. A tévedésért tehát nem Bandholtz felelős, aki egyébként augusztus 19-én, szeptember 18-án és 25-én is említi Hóiban tábornokot. 18 A román hadsereg ultimátumát 1919. augusztus 5-én nyújtották át a magyar kormánynak. Ebben az összes hadianyag átadását, 300 000 román katona teljes felszerelését, a magyar vasutak 50 százalékát, a magyar marhaállománynak és mezőgazdasági gépeknek 30 százalékát, 20 000 vagon búzát, 10 000 kukoricát 5 000 vagon zabot és számos más árut követeltek Magyarországtól. Minderre a magyar kormánynak 12 órán belül kellett választ adnia (több helyen a szakirodalomban tévesen 24, illetve 48 óra terjedt el). Clemenceau órákon belül értesült erről: azonnal magához hívatta a román delegációt, és megtiltotta, hogy külön fegyverszüneti megállapodásokat kössön. A magyar kormány sem volt hajlandó a feltételeket alóírni, mire román csapatok megszállták a Dunántúl északnyugati részét is. 19 Ennek az ellenkezője az igaz. A román hadsereg a magyar kormány intézkedései lelett teljes felügyeletet gyakorolt. Mârdârescu ilyen kiáltványáról nincsen tudomásunk: annál inkább közismert ultimátuma, melyet ezen a napon adott át, lásd a széljegyzetet. 20 Ez a rendelkezés Clemenceau ötlete volt, és az összes szövetséges elfogadta. Mivel Romániának semmilyen jogalapja nem volt a megszálláshoz, formailag csak ezzel összhangban tevékenykedhetett volna Budapesten, ahova az augusztus 2-i határozat szerint be sem lett volna szabad vonulnia. Mârdârescu következtetései ezért hamisak. 21 Valójában mindkét fél számtalan keserű pirulát volt kénytelen lenyelni: Bandholtz azért, mert tevékenysége csak a prevencióra szorítkozott: nem állt módjában felelősségre vonni és megbüntetni román partnereit, akik a Szövetséges Katonai Misszióval kötött megállapodásokat megszegték. Mârdârescu pedig azért érezhette magát rosszul, mert Bandholtzzal szemben nem engedhette meg az ellentmondást, bár Bandholtz volt az alacsonyabb rangú. Politikai okokból Romániának figyelembe kellett vennie a szövetségesek kéréseit, legalábbis addig, amíg Magyarország határait végleg ki nem jelölték. 22 Bandholtz saját naplója szerint budapesti tartózkodása végére már az olasz és a francia megbízottaknak is elegük volt a román hadsereg és politika állandó szószegéseiből. A román hadsereg rablásait pártállástól és nemzeti hovatartozástól függetlenül minden megfigyelő jelentette: a francia jelentések is szinte hihetetlen adatokat közöltek o román rekvirálásokról. (A dokumentumok forrását közli: Ormos Mária: Padovától Jrianonig, 357 és 429. old.) 23 Amint a későbbiekben láthatjuk, Mârdârescu csupán olyan forrásokat használt, melyek egyértelműen román nyomásra születtek. Az idézett újságcikkek felett a román katonai cenzúra bábáskodott, a román tábornokok jóindulatának kiszolgáltatott hivatalnokok szintén nem tekinthetőek objektív forrásnak. Az ország románok általi kifosztásáról később a Statisztikai Hivatal számos felmérést készített, és mások is publikálták az erre vonatkozó adatokat. Mârdârescu ezekről szót sem ejt. 24 A miniszter leirata arról a lüggő helyzetről tanúskodik, melyben teljesen ki volt szolgáltatva a román hadsereg jóindulatának. 25 Mârdârescu állítása több szempontból is csúsztatás. Egyrészt, mert az idézett mondat nem található meg a szeptember 11 -ei feljegyzések között. Másrészt azért, mert Bécsben az ellátási helyzet már a háború alatt is súlyos volt, mivel Ausztria állandó szén- és élelmiszerbehozatalra szorult. Ezzel szemben normális körülmények között Budapest tágabb vonzáskörzete megfelelő mennyiségű élelmet tudott a város részére termelni, Tatabánya és Komló pedig biztosíthatta a kőszénellátást.