Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

Péter királyi gyámok, Battyány Orbán bu­dai várnagy, Markos Bálint, a kis király ke­resztapja, Werbőczy István, a török követ­ségből hazatért kancellár vezetésével, egy 2000 fős sereget irányítva. Ferdinánd szö­vetségesének talán csak az anyakirálynő, Izabella volt tekinthető, aki már többször megígérte Buda átadását a Habsburgok­nak, de hatalma és ereje most sem volt szándéka mcgva 1 ó sítá sá hoz. A Vár átadását célzó sikertelen tárgyalá­sok után, szemben az 1540-ben történtek­kel, kemény ostrom következett. Először három napi ágyúzással a Duna-parti Vízivárat tették használhatatlanná, tönkre­tevő ezzel a Vár vízellátását. A Vár ostrom­tervének elkészítésére a fővezér most ér­dekes módon nem vállalkozott. Bécsbe küldte meg a Vár alaprajzát, s az ottani ha­ditanácskozásra bízta annak eldöntését, hogy melyik oldalról támadjanak. Az így jó­váhagyott tervnek megfelelően az egyik, Petényi Péterre bízott ágyúállás a Szombat (Bécsi) kapu és az északkeletei szögletbás­tya között, a másik, a Roggendorfra bízott, a déli nagy rondellával szemben, a Gellért­hegyen épült ki. A tüzérség parancsnoka, Nicolaus Leissner erős sánccal védi az ágyúkat — 29 nagy, 4 kisebb ágyút, 6 fal­kon t —, körös-körül levert cövekekkel ve­szi körbe, s a Várhoz hasonló erődített hellyé alakítja őket. A harmadik ágyúállás a Gellérthegy mögötti Madárhegyen (Nap­hegy), a mai Budaörsi út felett épült ki, az esetleg érkező török felmentő sereg távol­tartására. A körültekintő tüzérségi táma­dásnak meg is van az eredménye, a déli rondella falkoronája beomlik, a magaslatok­ról a várudvarra is be tudnak lőni. A véde­lem csak György barát fáradhatatlan lelke­sedése miatt nem omlik össze. Május közepétől a Gellérthegyről elvitt ágyúkkal a mai Pauler utca környékéről, az akkori zsidó temetőből a Logodi vagy Fe­hérvári kaput veszik tűz alá. A 150-200 mé­terre elhelyezett lövegek nagy pusztítást végeznek, június 1-jére a fal és a mögötte emelt földsánc egy hosszabb szakaszon le­omlik. Eközben éjjeli támadásokkal felszá­molják az előretolt posztokat, amelyek a nyugati várfal alatti királyi kerteket védik. Június 2-án nemcsak ezen a falszakaszon, hanem északon, a Szombat (Bécsi) és Er­délyi bástya között is támadásba lendültek, de a két ponton folyó támadás kevés volt az erők megosztására. Hiába jutottak fel a fal­ra mindkét helyen, a védők koncentrált el­lentámadásai kiszorították őket. A dunai naszádosok még kevesebb siker reményé­ben támadtak a Duna felőli oldalról, a mai Táncsics Mihály utca és a Mátyás templom vonalában. Roggendorf ekkor utasítást ad aknászainak a folyósok elkészítéséhez, de a budaiak Nagybányáról származó aknászai ügyesen védekeznek ellenaknák fúrásával. A másfél hónapja tartó ostrom, látszóla­gos sikertelensége ellenére is, megtette pszichológiai hatását. A védőkben ilyenkor mindig meginog a hit, hogy valóban külde­nek-e számukra felmentő csapatokat, riad­tan konstatálják készleteik fogyását, a szű­kös vízkészletet. A palotában már a szekrényekkel tüzeltek, a víz majdnem olyan drága lett, mint a bor. György barát akaratával szemben, s a szultán által a várba bejuttatott biztató levél ellenére a budai városi tanács az ostromhelyzet megszünte­tésére, azaz a kapitulációra szánta el magát.

Next

/
Thumbnails
Contents