Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

A szervezkedő polgárok, Turkovics Miklós budai bíró vezetésével, az akkor már György barát által fogva tartott Izabella belegyezését megszerezve levelezést kezdeményeztek Roggendorffal az átadás feltételeiről. Június 14-én éjjel a Boldogasszony temető felőli kis kapun bocsátották be a két zászlóaljnyi németet, de a Fráter György pártiak még időben észreveszik a beszivárgókat, s menekülésre késztetik őket. Az akció meghiúsulása miatt komoly felelősség terheli Roggendorfot, mivel ha a németek helyett magyarokat küldött volna, akkor az éjjeli őrszemeket a városházánál könnyen meg lehetett volna téveszteni. A Várban azonban még így is komoly zavar támadt, amit egy gyors, határozott akcióval az ostromlók kihasználhattak volna. Közben a szultáni sereg 1541 tavaszán elindul Isztambulból. Mohamed pasa igen lassú vonulás eredményeként csak június 10-én érkezik Kelenföld térségébe. A török tüzérek a Csepel-sziget északi csúcsán építik ki először állásaikat, amivel egyúttal a Habsburg flotta akcióit is blokkolni tudják. Még folytak a (jeliérthegy előterében a kisebb török-magyar lovas összecsapások, amikor júliusban a szultán elhagyja Belgrádot. Ekkor már a támadóknak csak kevés idejük marad hátra. A harcok az ostrom utolsó előtti napján, augusztus 20-án lángoltak fel utoljára, váltakozó hadiszerencsével. Petényi Péter ügyes hadicsellel szétszórt puskaport gyújt meg a sáncait támadó törökök alatt, akik így nagy veszteséget szenvednek. A másik oldalról azonban Török Bálintnak egy huszáros támadással sikerül felszámolnia a gellérthegyi Habsburg-sáncokat. Véres harc bontakozott ki a Csepel északi részén lévő kis szigetnél, a Nyúlfutási zátonynál kiépített Habsburg támaszpont birtoklásáért, amit végül is Mario Speciacasa flottaparancsnok és Ebersdorf táborparancsnok ellentámadása megoltalmazott. A Csepel-sziget előterében folytatott harcok során elsüllyedt egy német félnaszád, amelyet 1873-ban emeltek ki a fegyverekkel együtt, s adtak át a Nemzeti Múzeumnak. A „Kopaszi-zátonyi"-lelet 16 tűzfegyvere arra utal, hogy a 14 fős személyzetet további lövészekkel erősítették meg, a naszád két végére pedig forgószakállas puskát helyeztek el. A leletek tanúsága szerint maguk a katonák a korszak legjobb felszerelésével rendelkeztek, délnémet műhelyekben készült fegyverekkel, keréklakatos elsütőszerkezetekkel, kardokkal, szablyákkal, mellvértekkel és sisakokkal. A közeledő török sereg azonban ismét visszavonulásra készteti a Ferdinánd pártiakat, s augusztus 21-én éjjel átvonulnak a pesti partra. Verancsics szerint ekkor — furcsa módon — a frissen érkezett német és cseh csapatok vannak a visszavonulás ellen, de a parancsba beletörődnek. A mai Döbrentei tér vonalában vertek hajóhidat, s azon vonultak át ágyúikkal és lovasaikkal. Az átkelést azonban észreveszik a Várból, értesítik a törököket, s maguk is kitörnek a Várból és a Vízivárból. A Várban nagy tüzekkel világítják be a Gellért- és Várhegy közti katlanban rekedt több ezres gyalogságot. A törökök szárazon és vízen egyaránt támadnak, s nagy veszteséget okoznak az átkelés közben megzavart seregnek, amelynek fővezére, Roggendorf egyébként is lőtt sebtől vérezve sátrában fekszik, és Bécs felé menekültében bele is hal sérülésébe. A német hajóhad