Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VÖRÖS BOLDIZSÁR Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló

már többről volt szó, mint pusztán a sereg budapesti bevonulásáról: a főváros „meghódítása" után most már az országnak a forradalmi eszmerendszerektől való jelképes visszafoglalására került sor. Friedrich szerint a nemzet talpra fog állni, ha „lemond hiti ábrándokról és messze idegenből várt segítségről és csak a saját erejében bizva, tántoríthatatlanul kitárta keresztéin nemzeti irány mellett". Válaszában Horthy szintén országos dimenziókban határozta meg a feladatot: az ország minél gyorsabb újjáépítéséhez ,./v kell tri a mink minden mérge/ a nemzet lelkéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekeben, a melynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál". Ezután, a vasárnap ünnepéhez kapcsolódva, mise következett, majd a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének képviseletében Tormay Cécile írónő adta át a magyar asszonyok zászlaját Horthynak. Beszédében — az események jelentőségét érzékeltetendő — a keresztény vallásosság fogalomkészletét alkalmazta a közelmúlt és a jelen ábrázolásához, egyértelműen a szakralitás szférájába emelve a magyar történelem eseményeit: „Magyar hajnal és keresztény feltámadás a Ti hazatéréstek egy szörnyű, véres Kálvária után, melyben Károlyi, a magyar Júdás Iskariot és démoni cinkosai elárulták, megkínozták, kifosztot53 Uo. 5i Tormay Cécile beszédének szövege „Kiáltvány a Magyar Nemzeti Hadsereghez!" címmel, Tormay nevének feltüntetése nélkül, „A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége" aláírással röplapon is megjelent (Id. OSZK PAt 1919/33. sztl., a beszéd szövegét tanulmányom után közlöm). Vö. még: Budapesti Hirlap, 1919. november 18. és Tormay Cecilé: A magyar nemzeti hadsereghez. Uő: Küzdelmek — emlékezések. Bp., [1937.] 18-20. old. Az egységes Magyarország helyreállításának gondolatát Raffay Sándor evangélikus püspök és Józan Miklós unitárius esperes is ták és megcsúfolták a magyar nemzetet." A magyar történelem egészében pedig így helyezte el a Nemzeti Hadsereget: „'Fi vagytok a Nemzeti Hadsereg, melyre négyszáz éve vár a nemzet". Végezetül pedig a hadsereg feladatát immár az egykori egységes Magyarország helyreállításában jelöltc meg: „Vegyétek a zászlót, és ne nyugodjatok, m ig bele nem tükröztétek képét négy folyónk vizébe, mig vissza nem emeltétek a három halmok fölé." Horthy röviden megköszönte a lobogót, Tormay Cécile felszólítására reagálva pedig kijelentette: „még nem vagyunk a célnál. Pestről még tovább is kell mennünk."

55 Ezek után az egyházak vezetői megáldották a sereg zászlóit. A Himnusz elhangzását követően a 63 magyar vármegye képviseletében 63 nő járult a fővezér elé, s mindegyikük egy-egy virágcsokrot adott át neki; a megszállt vármegyék képviseletében szereplő asszonyok csokrát gyászfátyol borította. A minden bizonnyal a jelen viszonyait szimbolizáló csoport után, feltehetőleg egy jobb jövőt jelképezendő, az ifjúság nevében

56 12 magyar díszruhás leány vonult Horthy elé, élükön Friedrich miniszterelnök leányával, aki fehér virágcsokrot adott a fővezérnek. E női csoportok résztvevőikkel feltehetőleg utaltak „Hungáriá"-ra, a nőalakkal perszonifikált Magyarországra (az esti operaházi díszmegfogalmazták zászlószentelő beszédeikben. 55 Budapesti Hirlap, 1919. november 18. Megkockáztatható a feltevés: a területvisszacsatolások idején tartott bevonulásainál Horthy azért is lovagolt több ízben fehér lovon, mert — mind ő, mind az ünnepségeket rendező bizottságok — azt is akarták jelezni: e bevonulások az 1919-ben megkezdett „országfoglalás" folytafásainak tekintendőek: állomások a végső cél, az egykori egységes Magyarország helyreállításához vezető jelképes úton. 56 Ld. a Köztársaság téri ünnepség Meghívóját, 0S7K PAt 1919/33. sztl.