Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VÖRÖS BOLDIZSÁR Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló

tct". Horthy egész idő alatt lován ült, ezzel érzékeltetve: még nem érkezett meg céljához— másfelől pedig csak így lehetett azonos magasságban az emelvényről beszélő polgármesterrel (azt pedig, hogy az emelvény aljánál álljon, e jelkép értékű szituációban nem engedhette meg magának). A beszédek után a tömeg elénekelte a Himnuszt, majd a menet a Ferenc József hídon, a Vámház körúton, a Múzeum körúton, a Népkörúton és a Váci körúton vonult tovább. A hadsereg útvonalán hatalmas tömeg sorakozott fel, sok esetben fehér virágokat (köztük őszirózsákat) szórtak a katonák elé. A Szent István király bazilikánál — a jelkép értékű hely kiválasztásával is nyomatékot adva mondanivalójuknak — a Magyar Királyság Pártjának küldöttsége köszöntötte Florthyt és csapatait. A párt nevében gróf Bánffy Miklós rövid üdvözlőbeszédében kijelentette: „Megérkezésetekben boldogító biztositékát látom annak, hogy nemzeti királyságunk újból a régi fényben jog fölragyogni" Horthy természetesen nem bocsátkozott konkrét politikai kérdések tárgyalásába, és csak ennyit válaszolt: „Meghatva köszönöm meleg üdvözlésüket. Éljen a haza!" Ezúttal sem szállva le lováról, kezet fogott Bánffy val, majd a menet továbbhaladt a Váci körúton, és az Alkotmány utcán végigvonulva érkezett meg a Köztársaság térre. Az itt lezajló ünnepségre a Parlament bejáratához, a lépcsőkre, fehér fából ácsolt, zöld baldachinos misesátort építettek, amelyből — létrehozva ezzel a magyar tri'I? Uo. so Az Est, 1919. november 18. 5i Vö. ehhez: bobér. A keresztény művészet lexikona, id. mű, 44. old.

; pálma. Uo., 257-258. old. kolór színegyüttesét — piros szőnyeg futott le a térre. A sátorban oltár állt, mögötte fehér alapon hatalmas aranykereszt; a sátor mellett és a lépcsőkön kétoldalt pálmákat, a győzelem jelképeit, és babérfákat, a halhatatlanság, a győzelem és a béke jelképeit

51 helyezték el. (E sajátos épületegyüttes mutatja a legjobban az ünnepség meghatározó eszmei mozzanatát: a nemzeti gondolatkör szakralizálását, ugyanakkor a keresztény vallásos eszmerendszer nemzetivé tételét.) Az Országház homlokzatán báromszínű lobogók lógtak, a téren pedig fehér póznák közt kifeszített köteleken a nemzetiszínű és a főváros színeit viselő zászlók lengtek. Az Országháznál a kormány tagjai, a keresztény felekezetek főpapjai és számos vezető közéleti személyiség jelent meg a Nemzeti Hadsereg fogadására. A Köztársaság térhez érve Horthy leszállt a lováról, jelezve, hogy megérkezett céljához, majd törzskarával átment a téren. A Parlament lépcsőjén Friedrich István miniszterelnök sietett eléje és üdvözlőbeszédében — kihasználva, hogy a bevonulás napja éppen a köztársaság kikiáltásának egyéves évfordulóján volt — így köszöntötte a fővezért: „Itt, ezen a téren, a melyen egy év előtt átkos ajakról elhangzott, hogy »Nem akarok többé katonát látni«, ezen a téren üdvözöllek és köszöntlek a Nemzeti Fladsereg élén, lelkesedéssel és szeretettel, a magyar kormány és a magyar nemzet nevében."

52 A jelkép értékű helyen elhangzó mondat utolsó szavai jól mutatják: itt 52 Budapesti Hirlap, 1919. november 18. — Az ünnepség időpontjának kijelöléséhez Id. még: HL 1.89. VKF1919.13. d. 793. sz.