Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

fogadták a törökök megadási felhívását, s szeptember 8-án feladták a Várat. Nádasdi, aki nem értett egyet a megadással, tehetet­lennek bizonyult, hiába érvelt azzal, hogy bőségesen rendelkeznek még készletekkel. Nádasdinak végül is sikerül átmenekülnie János királyhoz, akinek a hűségére tért; a hadi rendben, zászlókkal, dobpergéssel el­vonuló németeket azonban a janicsárok ki­fosztották és lemészárolták. A katonákkal a német polgárok egy része is elvonult, ekkor vesztette életét Freiberger Wolfgang budai bíró is. Az életben maradottakat pedig János király telepítette ki Németországba, nyilván német mivoltukból következő megbízhatat­lanságuk miatt. Ma már kideríthetetlen, hogy a törökök szokásos zsákmányéhségét vagy egy német provokációra adott választ kell keresnünk az események hátterében. Szeptember 14-én kísérték fel Pestről Já­nos királyt a budai várba, hogy átadják neki ténylegesen is az ország feletti uralmat. A török szokások szerint tartott szertartás a szemtanú, Szerémi beszámolója alapján gyors volt, s a legkevésbé sem ünnepélyes: „ a török csauszok Jánost a szultáni székbe ültették, háromszor mondták szláv nyel­ven: adjon neked a magasságos isten sze­rencsét és vitézséget Magyarország kor­mányzására és más tartományok vagy bir­tokok leigázására kezed uralma alá. ...ezután felkeltek s mindnyájan kiáltották török nyel­ven: Allah, Allah, Allah, Ő, háromszor." Szapolyai János hatalmának biztosítására Budán maradt a török szolgálatában álló ka­landor, a velencei dózse törvénytelen fia, Ludovico Gritti, magyarosan Gritti Alajos, János király nagy reményű, de tragikus sor­sú kincstartója, valamint több ezer török katona. A Bécs sikertelen ostroma után visszavonuló török szultánt János Óbudánál fo- gadja, s ekkor veszi át tőle a Szent Koro­nát és a koronázási jelvényeket. A visszavonuló török csapatokat a Ma­gyarországon immár tapasztalatokat szer­zett Nicolaus Salm gróf irányítása alatt kö­vették a királyi csapatok. A hadjárat célja Buda visszafoglalása lett volna, ám a mint­egy 4000 főnyi támadó sereg lendülete meg­tört Esztergomnál, amelyet hasztalan ostro­moltak. Esztergom alatt összecsaptak a szemben álló erők dunai naszádosai. Az üt­közet kimenetele inkább Ferdinándnak ked­vezett, de mivel már december közepe felé jártak, a királyi vezetés a visszavonulás mel­lett döntött. Az 1529. és 1530. évi esemé­nyek döntő fontosságúak a későbbi száza­dok magyar történelme szempontjából. A Ferdinánd-párti királyi erők, megfelelő biro­dalmi támogatással, ekkor még vissza tudták volna foglalni az erődítés szempontjából még igen elhanyagolt Budát, s megfelelően kiépítve és megerősítve nagyobb török ost­romok kivédésére is alkalmassá tehették volna. A magyarországi török előrenyomu­lást mindenesetre jelentősen hátráltatta vol­na, s Buda 1541-ben talán nem egyetlen puskalövés nélkül kerül a török kezére. A kettős királyválasztás tragikus következmé­nyei is most mutatkoztak meg teljes való­jukban: a magyar nemesség 1526. után négy évvel a törökökkel együtt védi hősiesen Buda várát, igaz, az ő felfogásuk szerint a tö­rökkel szövetséges magyar király, János ér­dekében.

Next

/
Thumbnails
Contents