Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

Az 1530. évi ostrom Buda első sikeres védelme A hadjárat indításával, talán taktikai okok­ból, ismét kivártak becsben. 1529-hez ké­pest azonban jó egy hónap nyereséggel jut­nak túl Esztergomon. Nyergesújfalu és Lá­batlan között a Dunán ismét Ferdinánd flottája diadalmaskodik, amely ekkor 40 gá­lyából és 40 naszádból áll. Az esztergomi érsek, részben megrettenve a Szapolyai se­gítségére küldött szendrői szandzsákbég barbár pusztításától, harc nélkül átadja a várat a Wilhelm von Roggendorf tábornok vezette jó 10 000 főnyi német, osztrák, spa­nyol, cseh és természetesen magyar kato­naságnak. Vác és Visegrád elfoglalását kö­vetően, október 31-én érkeznek Buda falai alá. Meglepetésszerű ostromról mindesetre nem beszélhetünk. Időközben a János pár­ti budai helyőrség megerősítésére csatlako­zott a Gritti vezetésével Konstantinápoly­ból küldött 3000 török, Olcsarovicz Péter vezetésével vízi úton 800 rác és török fegy­veres. Budát a Ferdinánd párti katonák olyan késedelmesen veszik ostrom zár alá, hogy még Szigetvárról is vissza tudják hívni az ottani várat János király nevében ost­romló Nádasdi Tamás, Szerecsen László és Kászon bég által vezetett csapatokat. Nemcsak visszahívják, hanem áttörve az ostromlókon, be is jutnak a várba. A budai várban a katonai parancsnokok között ek­kor Amadé István várnagy mellett ott talál­juk Petrovics Pétert, Pöstyéni Gergelyt, Artándy Balázst, Dóczy Jánost és Athinai Simont. Ugyanakkor a várban kevés volt a tüzér, a források mindössze két kiváló mes­terről tesznek említést, s az élelmiszert sem sikerült a beérkező katonák számával arányos mennyiségben felhalmozni. A Du­nán pedig összesen 22 naszád segítségére voltak kénytelen hagyat kőzni. A várbeli vé­dők száma Istvánffy Miklós szerint 8000, Szerémi György szerint 2000 volt, minden­estre bizonyos, hogy jóval többen voltak, mint amikor 1529-ben Nádasdi védte a vá­rat a törökökkel szemben. A támadók dol­gát a hirtelen hidegre és csapadékosra for­dult időjárás mellett különösen Gritti nehezítette meg, aki nagy tapasztalattal és rátermettséggel, igen eredményesen szer­vezte meg a vár védelmét. A támadók a Duna jobb partján Vác felől érték el a fővárost. A németek, azaz a sereg nagyobbik része Felhévíz területén, azaz a mai Bem rakpart és Margit körút közötti ré­szen táborozott le, a magyarok pedig a mai Vérmező melletti Martinovics-hegy védel­mébe húzódtak. Az ostromlók így először az északi és nyugati oldalon próbálkoztak. Legerősebb ágyúállásaikat, tíz-tíz nagy fal­törő ágyúval, a Szent Péter templomnál, il­letve a Logodi oldalon, a mai Vérmező olda­lában állították fel. Egy kisebb üteg a mai Széna tér és János kórház felől is tüzelt. Először háromnapos ágyútűzzel akarták megbontani a falakat. November elsejétől ágyúznak, ahogy az idő múlik, egyre jobb hatékonysággal. Egy nap akár 400 lövés is érte a falakat és a várbeli épületeket. A vé­dőknek ilyen esetben két lehetőségük ma­rad: vagy ellentűzzel védekeznek, ami most nem állt rendelkezésükre, vagy ki-ki­törnek, és megzavarják az ostromlókat. Ez utóbbi sem járt túl sok sikerrel, ráadásul az összpontosított tűzerő hatására északon, az Országhok palotájánál november 4-ére rést ütöttek a falon. A német gyalogosok azon-

Next

/
Thumbnails
Contents