Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

GERŐ ANDRÁS—ENYEDI GYÖRGY—LENGYEL LÁSZLÓ — EKLER DEZSŐ Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör

Epilógus Gerő: Hadd javasoljam, hogy valami személyessel zárjuk le a beszélgetést. Szereméin, ha megmondanátok, hogy most hol laktok — nem pontos címet kell mondani —, és hol szeretnétek lakni 20-30 év múlva. Enyedi: Én passzolok. Húsz év múlva persze még szeretnék élni, kellemes meglepetés volna számomra, és remélem, hogy nem az aggok menhelyén, hanem a jelenlegi lakásomban fogok lakni, a Márton-hegyen. 32 éve mártonhegyi vagyok, noha Angyalföld szülötte, és úgy gondolom, tovább nem mobilizálom magam. Ekler: Én a Vízivárosból mentem ki, de úgy, hogy az irodám itt maradt, csak hálni járok oda a budakalászi Duna-partra. Lengyel: Én pasaréti vagyok, és mindig is oda való voltam. Némi eltéréssel ott lakom, ahol gyerekkorom óta, és ott is akarok lakni. Ez az utolsó helyek egyike, ahol még megvan az a szubkultúra, amitől végül is ez egy falu, bár beköltöztek oda, eléggé el nem ítélhető módon, különböző nem falusiak is. Mégis megmaradt olyan helynek, ahol ha változtatni akarnék, akkor is legfeljebb a Napraforgó utcába mennék át. Az a leggyönyörűbb hely a világon, és minden nap meg is nézem, egy-két házat már ki is néztem magamnak, bár a miénk se rossz. Pasarét vonzza az embert. Én például soha nem tudnék Pesten lakni, ezt elismerem. Viszont, ha már itt tartunk, nagyon érdekes volna, hog>' mikor fogja végre egy író megírni Budapestet. A mai Budapest nincs megírva, talán csak egy-egy utca, egy-egy környék. Herczeg Ferenc például megírta éppen Pasarétet, de ettől az egész még hiányzik. Gerő: Én a IX. kerületben, a Ferencvárosban születtem, aztán 31 évet laktam az Új-Lipótvárosban, amit nagyon szeretek, mert szerintem az utolsó pesti középosztályi miliőjű környék. Tavaly aztán nagyot váltottam, és kiköltöztem Budára egy házba. Észak-Budán lakom, Csillaghegyen. És én itt éltem meg hihetetlen élményként, amit Lengyel László Pasaréten, hogy a falu létezik. Lovagló lányokat láttam, és nyáron egész hihetetlen élet van a rómain. Szeretnénk ott maradni. Lengyel: Na hát ezt kellene megírnia Esterházy Péternek, hiszen ő is ott lakik, de sose fogja megírni.