Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

TOSICS IVÁN Lakáspolitika — szociális várospolitika

maként értékelhető. Kezelésével elsősorban a Városfejlesztési Koncepció városrehabilitációs fejezete foglalkozik; megfogalmazza azokat a prioritásokat, amelyek alkalmazásával a felújítások hatása túlterjedhet az adott lakóépületek szintjén, és egész városrészek megújulásához vezethet. Az is igaz, hogy az utóbbi évtizedben ugrásszerűen megnőtt a lakáshelyzettel (is) kapcsolatos szociális problémák (lakástalanság, hátralékosság stb.) súlya, amivel a szociális fejezet foglalkozik. A főváros egészének jövendőbeli fejlődése szempontjából ugyanakkor hangsúlyosan figyelembe kell venni a lakosság szándékait, törekvéseit: A főváros magatartása az utóbbi évtizedben e vonatkozásban meglehetősen passzív volt, ami — a lakásszektor erőfeszítéseinek egyoldalúan csak az épületfelújításokra koncentrálásával együtt — oda vezethet, hogy a lakásnagyság, a lakóház körüli környezet iránt növekvő minőségi igényeket támasztó társadalmi csoportok egyre inkább csak a városon kívül találják meg igényeik kielégítésének lehetőségeit. A fővárosnak természetesen nem a közepes és a magas szintű minőségi lakásigények kielégítése a feladata, azt azonban „észre kell vennie", hogy a minőségi lakásépítésre ma nincs elég területi lehetőség a városhatáron belül, s az egyes kerületek önmagukban, összvárosi nagyságrendben, nem is képesek enyhíteni a problémán. A szuburbanizáció felgyorsulását elkerülendő, a fővárosnak meg kell teremtenie azokat a feltételeket, amelyek hatására a jobb lakás- és életkörülmények közé törekvők a városhatáron belül is találhatnak megfelelő alternatívákat. Az új területi kínálat további feltételeknek is meg kell hogy feleljen: olyan területek kellenek, amelyek — a kompakt város elképzelésével összhangban — nem vezetnek a szétterülés fokozódásához (tehát tömegközlekedéshez közeli, infrastruktúrával könnyen ellátható területeket kell feltárni), de segítik a város fejlesztésével kapcsolatos konkrét térbeli elképzeléseket, egyes városrészek komplex megújulásának az elérését. További viták, az elképzelések koncepcionális és részletekbe menő megvitatása kell ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben az álláspontok közeledjenek, és hogy a főváros új szerepvállalására vonatkozó elképzelések többségi támogatást nyerjenek. Csak ekkor válhat realitássá az, hogy a főváros a lakáspolitikában újra aktív szereplővé váljon, és a már megindult lakóház-felújítási törekvések, támogatási rendszerek mellé az új lakásépítés terén is kialakítsa sajátos, közvetett, támogató szerepvállalását. Szociális várospolitika A Budapesti Városfejlesztési Koncepció cgyikkülönös, szokatlan vonása, hogy a szociális várospolitika kérdését a városfejlesztés egyik kiemelt témaköreként tárgyalja. A több évtizedre előretekintő távlati városfejlesztési koncepciók ugyanis leginkább térbeli és fizikai fejlesztésekről (utakról, hidakról, közlekedési rendszerekről, esetleg városfelújításról) szoktak szólni, nem pedig szociális kérdésekről, amelyeket általában működési problémaként kategorizálnak. Egy társadalom — és egy város — állapotát azonban nagyon erősen jellemzi az, hogyan bánik a szegényeivel, betegeivel, öregeivel. Különösen igaz ez a mai Budapest eseté-