Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)
TOSICS IVÁN Lakáspolitika — szociális várospolitika
meg kellene adni azt a jogot, hogy sajátos szociális problémáiknak megfelelően meghatározhassanak néhány programparamétert, és a jogosultság mértékét némileg befolyásolhassák. A rendszer hatékonyságának növelése érdekében fontos, hogy a programokban a kerületek társfinanszírozói szerepet kapjanak. A hajléktalanok ellátásának javítása A hajléktalanok ellátásának javításában abból kell kiindulni, hogy a fővárosban az egyszerűbb megoldást jelentő átmeneti intézményekben rendelkezésre álló férőhelykapacitásabszolútszámaelegendő, szolgáltatási struktúrája és egyes működési jellemzői azonban nem felelnek meg az ellátórendszerrel szemben támasztott követelményeknek. A jelentős mértékben állandósuló hajléktalan népességnek erősen differenciált e/látásokra van szüksége, a továbblépéshez különösen a tartós és végleges elhelyezést nyújtó intézmények fejlesztése szükséges. A bentlakásos intézmények kategóriájában fennálló kapacitáshiány az ellátórendszer egyik gyors beavatkozást igénylő területe. Az átmeneti szállók rendeltetésszerű használata, tehermentesítése érdekében itt gyors fejlesztésre van szükség, ami egyelőre nem saját beruházást, hanem az erre vállalkozó civil szervezetek kiemelt támogatását igényli. Fontos a kiléptető rendszer fejlesztése, amely nemcsak a lakáshoz, szükséglakáshoz juttatást, hanem a különböző— a hajléktalan aktuális élethelyzetéhez alkalmazkodó — anyagilag és a szociális munka eszközeivel támogatott lakhatási formákat is jelenti. Az önkormányzat szerepe elsősorban a megfelelő szabályozási környezet, valamint részben a finanszírozási feltételek biztosítása, és saját feladatellátása csak ott (és akkora kapacitással) indokolt, ahol más eszközökkel ez nem biztosítható. A lakáskoncepció megvitatása Mint azt a bevezetőben már hangsúlyoztuk, a Városfejlesztési Koncepció készítői a mai negatív folyamatok befolyásolására aktív fővárosi szerepvállalást javasolnak a lakásszektorban, annak ellenére, hogy a lakásellátás mai mutatói és az önkormányzati szintek feladat-elhatárolása ezt közvetlenül nem tenné szükségessé. A Városfejlesztési Koncepció eddigi vitái pontosan tükrözik ezt a kettősséget: egyesek vitatják azt, hogy a lakásszektorban szükség lenne az aktív fővárosi szerepvállalásra, míg mások ennek kimondását az egész Városfejlesztési Koncepció egyik legfontosabb elemének tartják. Ellentmondó fogadtatásra talált az az elképzelés is, hogy az új lakások építésének az eddiginél nagyobb szerepet kell tulajdonítani: a helyeslő véleményekkel szemben egyesek kifogásolják a felújítások, korszerűsítések háttérbe szorítását, mások pedig hangsúlyozzák, hogy inkább szociális szempontú beavatkozásokra lenne szükség. Vannak továbbá olyan vélemények is, hogy a fővárosnak a koncepcióban kívánatosnak tartott aktív szerepvállalására sem a mai jogszabályi környezet, sem a pénzügyi realitások nem adnak lehetőséget. Való igaz, hogy a főváros lakásállományát tekintve a korszerűsítések, felújítások halmozódó elmaradása nagyon súlyos problé-