Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

ERŐ ZOLTÁN A városmegújítás lehetőségei

hiánya, a zárt udvaros beépítés általánossága miatt a meglévő struktúra csak igen nagy áldozatokkal alakítható az igények szerint. Ahol radikális szerkezetváltásra nem kerül sor, ahol csak a telkenkénti átépülés folyamata fogja képviselni a megújulást, ott legfeljebb csak a két világháború közti keretes beépítés — amely máig az egyik legkedvezőbb budapesti beépítési formának bizonyult — fokozatos kialakulásban lehet reménykedni. Az új beépítési formáknak mindenképpen a zöldfelület bővítését, a privát vagy félprivát — s így rendezett tulajdonú és fenntartású — zöldfelületek kialakítását kell lehetővé tenniük. Alapvető feladat a gépkocsitárolás tisztességes megoldása — ennek hiánya ma a belső lakóterületek egyik legnagyobb hátránya. A komfort nélküli lakások egy része modernizálható, komfortossá tehető. Nyilvánvaló azonban, hogy sok esetben a felújítás csak egy nem kívánatos struktúrát konzerválna. Jelentős mértékű bontással, mintegy 20 ezer lakás megszűnésével is számolni kell tehát, ami viszont igen sok szervezési kérdést, szociális szempontot is felvet. Milyen is lehet az új városi lakóház? Az említett keretes beépítési módhoz, a jelenlegi városrendezési előírásokhoz leginkább a hagyományos fogatolt lakóépület illeszkedik, de egy terület alaposabb átstrukturálása esetén már komolyan felmerülhet a városi szövet átalakítása más, akár alacsonyabb szintszámú beépítési mód — sorház, láncház, átriumház — érdekében. Természetcsen ez utóbbiak a Belvárosban nehezen képzelhetőkel, azonban a Józsefváros, Angyalföld, Bel-Buda egyes részein, az átmeneti zónában reális alternatívát adhatnak a zártsorú beépítéssel szemben. A következő években nem kis feladatot jelent majd a legkedvezőbb beépítési sűrűség megtalálása: miközben nyilvánvaló, hogy a fejlesztés a nagyobb szintszámok mellett hatékonyabb, pillanatnyilag a városi területek éppen túlzott sűrűségük, nyomasztó utcáik miatt taszítóak. A piacképes, vonzó lakóterület egyik vonása éppen az alacsonyabb sűrűség lehet. A városmegújításnak nemcsak a lakóterületek szuburbanizációját kellene fékeznie. Bár Budapesten még nem látványos a folyamat, már megkezdődött az irodaszektor kihúzódása a belső városrészekből. Az elmúlt évtized a lipótvárosi fejlődés mellett a Váci út térségében hozott létre fejlődési centrumot, de egyértelműen jelen