Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

ERŐ ZOLTÁN A városmegújítás lehetőségei

első lépések, eredmények is, mégis érdemes felvetni mindazokat a kérdéseket, megfogalmazni azokat a dilemmákat, amelyek a levegőben vannak, s kimondva, kimondatlanul befolyásolják az érintett szereplők döntéseit. A budapesti városmegújítás feladatai A városmegújítási folyamat szükségességét, a közszereplőkre háruló feladat nagyságát az alábbi néhány adat, gondolat is illusztrálja. A budapesti belső városrészekben található a város lakásállományának harmada, mintegy 260 ezer lakás. Ezek jelentős többsége 1945 előtt épült lakóházban van, s ezeknek csak elenyésző része van a rendszeres felújításoknak köszönhetően megfelelő műszaki állapotban. Az épületek nagy része második vagy harmadik életciklusát éli, jelentős nagy felújítások vagy folyamatos karbantartás nélkül. Több mint 60 ezer lakás nem komfortos, nagy részük csak igen nagy ráfordításokkal tehető azzá. Az épületállományrajellemző zárt udvaros beépítés alapvető használati kérdéseket, mindenekelőtt a benapozás kérdését veti fel. Jellemzően megoldatlan a gépkocsitárolás, a helyzetet csak az teszi elfogadhatóvá, hogy a területen élő alacsony jövedelmű lakosság körében az átlagnál kisebb a gépkocsi-ellátottság. Mára már egyértelműen látható a társadalmi szegregáció következménye, hogy a legrosszabb adottságú lakásokat a legalacsonyabb jövedelmű, legkevésbé iskolázott társadalmi csoportok foglalják el: befejezett folyamatnak tekinthető, hogy aki tehette, elmenekült a rossz adottságú épületekből. A belső területek adják az olcsó lakások kínálatát, hiszen csak az alacsonyabb igényeknek tudnak megfelelni. A szlömösödő területek érthető módon távol tartják maguktól az új fejlesztéseket, sajátos gettósodási folyamat csíráivá alakulnak. Sajátos vonás az idős lakosság — elsősorban egyedül élő idős nők — nagy arányú jelenléte, ami szintén a lakosság jövedelmi helyzetére utal, a terület megújulásában várható szerepvállaló képességére. Mindez nyilvánvalóan átalakítja a közterületek, a kereskedelmi hálózat, a közintézmények képét, szolgáltatásait. Adott tehát, hogy a belső történeti városrészekben koncentrálódik a fizikai megújulásra váró épületek többsége, miközben használói, tulajdonosai a legkevésbé tehetős, már nem is aktív korban lévő rétegek, így nem várható, hogy a terület önmagától, belső forrásaira alapozva újuljon meg. A terület nagysága miatt elképzelhetetlen, hogy teljes egészében funkcióváltás — például irodák megjelenése — oldja meg a problémát, de még a magasabb státuszú, fizetőképesebb lakosság beköltözésétől sem várható ekkora kiterjedésű terület használatának a megváltozása. Nyilván vannak olyan negyedek, amelyekre a fenti sommás megállapítások nem igazak, hiszen egy-egy kedvezőbb adottságú helyen már korábban megkezdődött a felértékelődés: az Andrássy út térségében, a Várban és környékén, az Új-Lipótvárosban vag)' Bel-Buda legtöbb részén a terület presztízse biztosítja többé-kevésbé folyamatos megújulását is. Kétségtelen, hogy ez valamelyest csökkenti a probléma nagyságát és kitérje-