Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

ERŐ ZOLTÁN A városmegújítás lehetőségei

a fizikailag és erkölcsileg elavult területektől távol tartják a városfejlesztő erőket. A leromlott területeken az ingatlanprojektek jövedelmezősége csökken, és kockázata is növekszik— így az ingatlanérték általánosságban is lecsökken, új projektek nem indulnak. Látni kell, hogy ezeken a helyeken már rövid távon is jelentős várospolitikai gondot okoz a szlömösödés és a szegénygettók kialakulása, a területi szegregáció. Hosszú távon mindez már a városszerkezetet is kedvezőtlenül befolyásolja, amikor a történeti városmag szerepét veszti, a városfejlődés alternatívaként az extenzív, szuburbanizáciős fejlődési pályát választja. Budapesten sajátos kérdéseket vet fel az ún. átmeneti zóna leromlott iparterületeinek jövője is, mert a történeti városmag egykori külvárosi ipari övezete most romló, depressziós területnek tekinthető. Ennek átstrukturálása, területeinek „újrahasznosítása" a városfejlesztés számára számos előnnyel rendelkező lehetőséget kínál. A közszereplők feladata, hogy a várospolitika teljes eszköztárával segítsék a fejlődésben megtorpanó területek pozíciójának, fejlesztési potenciáljának javítását. Budapest városfejlesztési programjában a városrehabilitációs feladatok hangsúlyosan jelennek meg. A város évek óta rendelkezik elfogadott városrehabilitációs programmal, ami kereteket ad a közszereplők beavatkozásának. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyértelmű irányultságú, gazdag tapasztalatokkal rendelkező városmegújítási folyamat zajlana a városban. Remélhetőleg egy ilyen folyamatnak vagyunk kezdetén, sőt, több helyen már láthatók az