A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

A terv szerint az átalakítás utolsó ütemében a Salgótarjáni úti zsidó temetőt is az új Pantheon részévé kellett volna tenni: teljesen fel akarták számolni, és az ott nyugvó neves halottakat a megtartandó sírok összegyűjtésére szolgáló parcellák egyikébe áttemetni, a Kerepesi úti temetőből származó síremlékek közé. A cél tehát egy vallások feletti, azoktól független állami dísztemető megvalósítása volt. A zsidó temetkezés szegregációjának megszüntetésére a régi sírok esetében végül nem került sor, de egyes új temetéseknél igen. 1959-ben például a vallását hangsúlyozottan megtartó Fejér Lipót matematikust a Salgótarjáni úti temetőben búcsúztatta Scheiber Sándor főrabbi — a temetési beszéd is azt emelte ki, hogy Fejér haláláig zsidó vallású maradt —, de a szertartás után Kerepesi úti temető 34/2. számú díszparcellájában temették el őt.

48 A Kerepesi úti temetőben ekkor már több száz zsidó származású család és személy nyugodott (köztük számos ismert név is). Egyik részüket az átkeresztelkedettek tették ki, a másikat azok a szekularizálódott, nem vallásos, de identitásukban gyakran zsidó emberek, akik ide való temetkezésének egyik legfontosabb következményeként a Kerepesi úti temetőben megjelentek a zsidó sírhely-látogatási rítusok, például a kövek sírra tétele, amely szokás gyakorlása ma is számos síremléken egyértelműen megfigyelhető. Egy-egy parcella sajátos jelleget ölthetett annak révén, hogy a zsidó származású gazdasági elit, vagy éppen a zsidó származású művészek preferálták az oda való temetkezést, amely természetesen a sír48 Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek, Bp.: Múlt és Jövő, 1994:109-110. old. emlékek külsejére is rányomta bélyegét, például az általuk foglalkoztatott művészek alkotásainak jellegzetes jegyei révén. Mindenképpen ilyen a 11., a 34. vagy a 42. számú parcella, illetve ezek egy része. Persze nem minden esetben egy már eleve kitüntetett területről volt szó: számításba kell venni azt is, hogy egy adott időszakban csak meghatározott parcellákba lehetett temetkezni, és sohasem állt rendelkezésre egyszerre valamennyi. A Kerepesi úti temetőbe került zsidó származású személyek harmadik csoportját, a szocializmus korának állami temetkezési stratégiája nyomán, a munkásmozgalmi parcellákban — és az ez időben létesült más állami sírhelyeken — eltemetettek jelentik. 16. A díszparcellák fokozatos feltöltése, valamint a szovjet katonai parcellák — nagy részben felszámolt sírkövek átvésésével történő — kialakítása csak jelentéktelen változásokat eredményezett a legnagyobb munkához, a munkásmozgalmi pantheon felépüléséhez képest. Már Rákosi Mátyás is dédelgetett megalomán terveket egy reprezentatív munkásmozgalmi temetkezőhely kialakításáról, de ő feltehetően nem a Kerepesi úti temetőben építtette volna fel. 1955-ben, majd 1956-ban, a temető megkülönböztetett státusba való helyezése után újra felmerült a terv, 1957-ben pedig meg is született a határozat a centrális jelentőségűnek szánt munkásmozgalmi mauzóleum létesítésé-