A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

példánya az egyik budapesti temetőben áll, ahol egy író síremlékeként funkcionál). Végezetül érdemes megvizsgálni azt, hogy kik temetkeztek a Deák-mauzóleum környékének eddig nem ismertetett részére — az épület mögötti parcellákba — ezek újbóli betemetésekor, a húszas-harmincas években: 1919 nyarán itt kapott sírhelyet Kauser József építész, 1920-ban Ángyán Béla belgyógyász, Fieber Henrik művészettörténész, Szászy-Schwarz Gusztáv jogász és Ábrányi Emil költő, 1921-ben Jánosi Béla esztéta, valamint Riedl Frigyes és Haraszti Gyula irodalomtörténészek, 1922-ben Rubinok Gyula gazdaságpolitikus, Ivánfi Jenő színész, Anthes György operaénekes, Horváth Sándor erdőmérnök, Beszédes János László szobrász, Király György és Beöthy Zsolt irodalomtörténészek, valamint id. Vastagh György festőművész, 1924-ben Lehr Albert nyelvész, Szily Kálmán fizikus, Devecis del Vecchio Ferenc mérnök, Oprée Rezső sportvezető és Moravcsik Ernő Emil elmegyógyász, 1925- ben Matlekovits Sándor közgazdász, Márki Sándor történész, Köpesdy Sándor pedagógus, Kéméndy Jenő festőművész és Tőry Gusztáv volt igazságügyminiszter, 1926- ban Benedek János költő, 1927-ben Horánszky Dezső agrárpolitikus, 1929-ben Heim Pál gyermekgyógyász, Vargha Gyula statisztikus, Moravcsik Géza zenetörténész és Erney József zeneszerző, 1934-ben báró Herzog Mór Lipót műgyűjtő és Radnai Rezső irodalomtörténész, 1935-ben báró Arz Artúr, a Monarchia hadseregének utolsó vezérkari főnöke, 1942-ben pedig Konkoly-Thege Gyula statisztikus. Az említett személyeknek körülbelül a felét temették át 1945 után: volt, akit a közeli parcellákvalamelyikébe (sokszor minden koncepció nélkül), de volt, akit egy másik városba, és voltak olyanok is, akiknek a sírját teljesen felszámolták vagy átvésték. Utóbbi sors várt természetesen azokra a deklaráltan „ellen"-forradalmi sírokra is, amelyek 1919 után „a vörös rémuralom áldozatainak" állítottak emléket. A 36/2. és 37/1. parcellák mellett több ilyen állt a 35., az 52. és az 56. parcellában, valamint a 26/1. számúban (utóbbiak közül az egyik — Stentzel János sírja — ma is áll, de egykori pejoratív feliratának csak a helye látszik). A Deák-mauzóleum mögötti terület domináns elemeiben későbbi, mint a fentebb ismertetett századfordulós parcellák, így síremlékein már egy új korszak divatjai és népszerű motívumai a meghatározók. A szobrászok is mások: Kallós Ede egyetlen művét leszámítva a századforduló nagy generációjának alkotásaival itt már nem találkozunk. Számos művel képviselteti azonban magát a két világháború közti időszak legaktívabb síremlék-szobrásza: Horvai János. Rajta kívül például Sidló Ferenc, ifj. Vastagh György, Lányi Dezső, Lux Elek, Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Kalotai Kreipel Ottó munkái találhatók meg itt, valamint Beck O. Fülöp első temetőbe került alkotása (Király György síremléke). A Gerenday-cég műveivel szinte egyáltalán nem találkozunk, szerepét ekkorra részben a Schmidt Gyula vezette műhely vette át. A századfordulóra tehát teljes mértékben kibontakozott a Kerepesi úti temetőben egy jellegzetes, eklektikus síremlékművészet, amelyben egyértelműen a szobrászat dominált. Bár sok esetben nemes elgondolású és szép kivitelezésű alkotásokról