A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

set is tervbe vették. (Buzay Károly székesfővárosi tanácsnok például már 1909-ben felvetette azt, hogy a Kerepesi úti temetőben épülhetne meg a budapesti krematórium.) Az exhumálások nyomán felszabadult területeken, ahol rövidesen újra megindultak a temetések, nagyrészt megtartották az eredeti térfelosztást, bár néhol új utakat is vágtak. Egyes neves személyiségek exhumálása, a régi sírkövek eltűnése, a hamvakkal való méltatlan bánásmód gyakran megütközést vagy felháborodást keltett. Móricz Pál, a íVfagyarság publicistája, Czuczor Gergely áttemetése miatt kezdett kitartó és agresszív sajtókampányba, amelynek célja az üzleties megfontolások, a módszeres temetőgazdálkodás visszaszorítása volt. Ennek során vetett fel egy értékes, korát megelőző javaslatot is: azt, hogy minden intézmény, egyház, egyesület stb. vegye számba a számára fontos, megőrzésre érdemes sírokat, és gondoskodjon azok fenntartásáról. Emellett a főváros is írja össze a neves személyek sírjait, gondoskodjon a még meglévő emlékek megmentéséről, és jelentesse meg Budapest temetőinek történetét. A főváros ekkoriban el is rendelte a Kerepesi úti temető jeles halottainak összeírását, a temetői nyilvántartó könyvek és a még meglévő síremlékek alapján. Szintén Móricz Pál tette szóvá a leggyakrabban a Kerepesi úti temető elhanyagolt állapotát. Nem kis részben ennek nyomán szervezte meg 1924-ben Pintér Jenő tankerületi főigazgató azt, hogy középiskolás diákok vállalják el egy-egy „tanulmányaikhoz közelebb álló" elhunyt nagyság sírjának gondozását. Minden kijelölt sírnak diákok egy csoportja lett a gazdája, akik ünnepekre, halottak napjára feldíszítették a síremléket, díszőrséget álltak mellette és megemlékezést tartottak az ott nyugvóról. Visszatérve a Deák-mauzóleum környéki parcellák századforduló körüli autochton fejlődésére: a 29/2. számú parcellába temetkezők közül az 1897-ben elhunyt Kozma Sándor volt az, akinek sírja az itteni első sort, a 28. parcella pendant-ját megnyitotta. Itt temették el 1901-ben Lukács Béla gazdaságpolitikust, majd 1902-ben Hajnik Imre jogtörténészt és Bartók Lajos költőt. Ide temették át ugyanebben az évben Kisfaludy Károlyt, akinek ez volt a harmadik gyászszertartása. Ebben a parcellában — bár nem az első sorban — temették el 1902-ben Plósz Pál biokémikust, Pethő Gyula geológust és Kerékgyártó Árpád Alajos történészt is. 1903-ban került ide Kisfaludy Árpád Béla teológus, 1904-ben Czobor Béla művészettörténész, Schmidt Sándor mineralógus, Czorda Bódog jogtudós és Meinig Artúr építész, 1905-ben Schulek Vilmos szemész, majd második lépésben 1911-ben Hieronymi Károly mérnök és 1912-ben Görgey István történész. 1911-ben báró Bánffy Dezső volt miniszterelnök is itt kapott sírhelyet: Batthyány újratemetése és Wekerle halála között ő volt az egyetlen kormányfő, aki ebbe a temetőbe került. (A 29/2. parcella napjainkban új sírhellyel bővült: 1995-ben ide temették át Mosonyi Mihály zeneszerzőt). Végezetül, a 29/3. parcellában kapott sírhelyet 1901-ben Pulszky Ágost szociológus, 1904-ben Batizfalvy Sámuel ortopédorvos, 1905-ben Beniczkyné Bajza Lenke írónő, Kruspér István mérnök és Bálás Árpád mezőgazdász, 1906-ban Beksics Gusztáv író, Hegyi Aranka színésznő, Telepy