A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
Deák Ferenc síremléke — Schickedanz Albert terve Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény „A Kerepesi úti temető felvirágzása egybeesett az ország egyik legprogresszívebb korszakaival. " zsuita és karmelita sírboltokat is kialakítottak. 1920 után a temető hátsó falánál még egy piarista sírboltot nyitottak, a rend Kolozsvárról áttelepült ága számára. A temető parcellái közül az 1870-es és 1880-as években azok voltak a legjelentősebbek, amelyek ma teljesen jelentéktelenek: a főbejárat körüliek (a mai — egykor több részre osztott — 4. és 5., valamint a 7. és a 8. számú parcella). Itt temették el például 1875-ben Mátray Gábort és Izsó Miklóst, 1876-ban Székács Józsefet, 1878-ban Szigligeti Edét, 1882-ben Greguss Agostot vagy 1884-ben Erankenburg Adolfot. Előkelőnekszámított a 13., a 21., a 25. és a 26. számú parcella is. A szintén 1884-ben elhunyt Táncsics Mihály a 13. parcella első sorában, körülbelül a mai munkásmozgalmi mauzóleum helyén kapott sírhelyet, 1882-ben Arany János pedig a 8. és a 14. számú parcella sarkainak temetőfal melletti találkozásánál, egy elkülönített kis területrészen (sírja fölé később, a temetői fitoszimbolika jellegzetes példájaként, a Margitszigetről áttelepített tölgyeket ültettek). Szintén 1882-ben temették át a Józsefvárosi temetőből Petőfi Sándor szüleit. 1884- ben zajlott le a század egyik legnagyobb magyar építészének, Feszi Frigyesnek a temetése. Ezek a lépések már megelőlegezték a legfontosabb cezúrát a Kerepesi úti temető történetében. 6. 1885- ben a fővárosi közgyűlés 880. számú határozata a Kerepesi úti temetőt dísztemetővé nyilvánította, és elrendelte, hogy ott ingyenes temetés és díszsírhely illesse meg a rossz anyagi körülmények között