A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
is, amelyeken az építészeti elemek mellett mind jelentősebbé váltak a figurális alkotások (ezt gyakran Itáliából importált, összerakható szobrokkal oldották meg). Más sírkőfaragással is foglalkozó, szobrászok vagy építészek vezette cégek (Dunaiszky, Schmidt, Kauser, Seenger) a temetői megrendelések terén nem tudták felvenni velük a versenyt. A Gerenday-cég fő vevőkörét a nagypolgárság, a pénzarisztokrácia és a nemesi származású vezető hivatalnokréteg jelentette (ez a tendencia csak az első világháború után, a gazdasági nehézségek miatt tört meg). 8 Emellett ők kapták a múlt században a legtöbb megrendelést művészek vagy tudósok sírjának elkészítésére. Nem véletlen, hogy a Kerepesi úti temetőt bemutató első jelentősebb kiadványt a szerző, Kovács Dénes, 1894-ben a Gerenday-cég megbízásából készítette el. 9 A hazai temetői művészetre általában a latin temetkezési kultúra gyakorolta a legnagyobb hatást, de a 19. század közepének jellegzetes síremlék-típusa, a neogótikus sírkő még a német és ausztriai befolyás akkori dominanciáját, a német kultúrkörhöz való kötődést, illetve a német eredetű polgárságjelentőségét mutatja. 10 Ezeken a síremlékeken az architektúra a lényeges, és ha ezt ki is egészíti egy szobrászati alkotás, általában portré, az másodlagos marad. A század utolsó évtizedeire viszont az építészeti rész -— általában oszlop — elvesztette szimbolikus jelentőségét, talapzattá vagy háttérré vált, és a síremlék funkcionálisan az emlékmű felé mozdult el. 11 Egy 8 Kemény:i.m., 1983:101-102.old. 9 Vö. Kovács Dénes: A Kerepesi-úti temető. Útmutató és tájékoztató húsz ábrával és az egész temető térképével, Bp.: Szerzői kiadás, 1894. ío Sturcz János: A Kerepesi és a Farkasréti temető újabb fontos ízlésbeli átalakulás következett be, számos más összetevő mellett a neoreneszánsz és neobarokk divatja, valamint a költségesebb síremlékek állítására való lehetőség révén: előtérbe kerül az emocionálisan erőteljesebb latin, főleg az itáliai temetkezési kultúra hatása. Ennek nyomán a legfontosabb változás a figurális síremlékek megjelenése és elterjedése volt az 1880-as évektől (kizárólagossá soha nem váltak). A fordulópontnak 1889 tekinthető, a Huszár Adolf-síremlékre kiírt pályázat, amelyet Donath Gyula nyert meg: ez a nagy sikert aratott alkotás volt a Kerepesi úti temető első igazán jelentős önálló sírszobra. Eddig az időszakig a síremlék-művészetben az architektúra dominált, ettől kezdve egyre inkább a szobrászat. A legszebb síremlék-szobrok, amelyeket a kortársak többnyire az itáliai temetői plasztikákhoz hasonlítottak és azok méltó vetélytársaiként emlegettek, az 1890-es évektől kerültek felállításra. Az építészet és a szobrászat mennyiségileg ezután is kiegyenlítették egymást, de jelentősebbé, alighanem visszavonhatatlanul, az utóbbi vált. A jelképes értelmet csak sokkal áttételesebben kifejező építészeti elemek, mint a síremlékek elsődleges összetevői visszaszorultak, funkciójuk a monumentalitás biztosítására korlátozódott. A szobrokra maradt az érzelmi hatás kiváltása és a szimbolikus szerep. Mindez a későbbiekben gyakran vezetett kompozicionális és ikonográfiái bizonytalansághoz. 12 síremlékeiről, in: Ars tiungarica 11:1 (1983), 187. old. u Nagy Ildikó: A műfajok hierarchiája a historizmus szobrászatában, in Zádor Anna szerL A historizmus művészete Mogyororszógon, Bp. : MTA Művészettörténeti Kutató Intézete, 1993:118. old. 12 Nagyi.:i.m., 1993:1 18.old.
