A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
4. Az 1850-es évektől az egyetem jogi és orvosi karának hallgatói rendszeresen szerveztek tüntetéseket és koszorúzásokat a Kerepesi úti temetőben, általában március 15-én. A vértanúk nyugvóhelyeinek többségét ekkor még nem ismerték, de meglátogatták mindazokat a sírokat, ahol a forradalomhoz és a szabadságharchoz — vagy annak közvetlen következményeihez — kötődő személyek nyugodtak (például az 1864-ben agyonlőtt Zilahi Sebess Emil síremlékét). A mártírok kultuszhelyeinek kialakítása csak a kiegyezés után vehetett lendületet. Elsőként, 1868-ban a „kilenceket" — kilenc, részben 1849-ben, részben később, a Mack-féle szervezkedés kapcsán kivégzett személyt —, pontosabban az ő Schickendanz Albert Batthyány-mauzóleum terve Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma „... egy-egy kor funerális művészete mindig foglalkoztatta az akkori jelentős építészek és szobrászok nagy részét. "
