A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

cella lett az, amelyet tartósan és szisztematikusan erre használtak (a kilencvenes évek derekáig), úgy, hogy közben a helyén maradhatott a már eredetileg itt állt, főként az 1940-es évekből származó sírok egy jelentős része is. Ez a „múzeumszerű vegyes parcella" vagy „hírességek parcellája" néven emlegetett rész a temető vezetésének eredeti koncepciója szerint arra szolgált volna, hogy bemutassa, milyen lehetett a Kerepesi úti temető akkor, amikor még telítve volt sírokkal. A törekvés nem teljesült, főként azért, mert a 34. parcella képe nem autochton: a legtöbb ma itt látható síremléknek nem ez az eredeti helye. Emellett itt túl nagy számban sorakoznak egymás mellett a neves sírok, ami soha nem voltjellemző a Kerepesi úti temető egyetlen elsődlegesen betemetett parcellájára sem, csak a szekunder temetésekkel kialakított területekre. A több tucat ide áttemetett kiemelkedő személy közül érdemes megemlíteni például id. Szinnyei József bibliográfust (a 9. parcellából hozták át), Ballagi Géza történészt (9/1.), Lenhossék József anatómust (27.), Petrovics Elek művészettörténészt (30.), Lehr Albert nyelvészt (37/1.), id. Entz Géza zoológust (38.), Simonyi Zsigmond nyelvészt (40.), Károlyi Árpád történészt (41/1.), Réti István festőművészt (44.), Angyal Dávid történészt és Szabó Zoltán botanikust (44/1.), Hankó Vilmos kémikust és Tagányi Károly történészt (45.), Treitz Péter agrogeológust és Szini Gyula írót (46.), Horváth Géza entomológust (47.), Deák-Ebner Lajos festőt (48/1.), Mihályi Ferenc operaénekest (50/1.), Richter Aladár botanikust (51.), vagy az 55. parcellából exhumált Faragó Géza festőt, Mihalovich Ödön zeneszerzőt, Nagy László gyermekpszichológust és Mikes Lajos szerkesztőt. 1994-ben itt helyezték el a munkásmozgalmi sírhelyéről exhumált Gábor Andor hamvait is. A Rákoskeresztúri temetőből került ide például Tóth Zoltán történész, Magyary-Kossa Gyula orvostörténész és Wartha Vince kémikus sírja, valamint 1989-ben Péeh József vízépítő mérnöké, akit annak idején éppen a Kerepesi úti temetőből — eredeti sírhelyéről, a 38. parcellából — vittek át oda. A 34. parcellába áttemetettek egy része új, jellegtelen síremléket kapott (általában akkor, ha a régi megsemmisült). A néha kaotikussá váló szervezetlenséget jól mutatja, hogy azok a parcellák, amelyekből egyes sírok ide kerültek, más esetben befogadóként, újabb áttemetések célpontjaként funkcionálhattak. Mindemellett a 34. parcella rangja nagy mértékben megnőtt, és a nyolcvanas években, sőt, a közelmúltban egy-egy új sírral is gyarapodott. Bár a „szakmák szerinti", „tematikus" áttemetések ötletét elvetették, az többször előfordult, hogy egy olyan parcellarészen, ahol már többen nyugodtak valamely foglalkozás neves képviselői közül, az adott tevékenységi ág újabb művelői is sírhelyet kaptak (jó példák erre all. parcella cigányprímás-, a 33/3. parcella sakkozó- vagy a 47. parcella pilótasírjai). 1978-ban kezdődött meg a Magyar Tudományos Akadémia parcellájának kialakítása. A kiürített 27. számú parcellában összesen 206 sírhelyet jelöltek ki erre a célra. Az első temetések 1980-ban történtek: Világhy Miklós jogász, majd Rédei László matematikus kapott itt sírhelyet. 1998 őszéig összesen huszonhárom sírt nyitót-