A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
tak, közülük kettőt szekunder temetés számára: 1996-ban ide temették át a 24/1. parcellából Nagy Lajos régészt, 1998 februárjában pedig itt helyezték el az 1964-ben elhunyt fizikus, Szilárd Leó hamvainak egyharmadát (a második harmad az Amerikai Egyesült Államokban maradt, és így a tudós halotti kultuszának gyakorlására alkalmas helyek száma megduplázódott, a harmadik harmadot pedig, Szilárd Leó végakaratának megfelelően, léggömbbel szélnek eresztették). Rajtuk kívül itt található ma például Szálai Sándor szociológus, Kónya Albert fizikus, Radnőt Magda szemész, Tolnai Gábor irodalomtörténész, Babies Antal sebész, Juhász Gyula történész vagy Bálint Péter fiziológus sírja. Az Akadémia kegyeleti szabályzata alapján működő, amerikai temetkezési rendszerű parcella homogén, egyszerű sírjainak (úgynevezett emlékpárnáinak) együttese akár a Széchenyi-féle pantheonizációs eszme modern megvalósulásaként is értelmezhető. Szintén 1980-ban zajlott le az első temetés a 42/1. számú, új díszparcellában, amelynek kialakítása az előző évben fejeződött be. Az addig itt lévő, a felszámolásokat is átvészelő síremlékek közül csak azok maradhattak a helyükön, amelyeket erre méltónak ítéltek (Kosztolányi Dezső vagy Odry Árpád megütötte a mércét), de a 34. parcellába száműzték például Szentpétery Imre történész, Lenhossék Mihály anatómus, Tass Antal csillagász, Énekes István ökölvívó, Némethy Géza klasszika-filológus, Náday Béla színész, valamint id. Csiky Kálmán műfordító sírját. A művészparcellának kikiáltott területre szekunder temetéssel kerültek például Bölöni György, Polányi Károly vagy Thomán István hamvai. Később itt kapott sírhelyet többek között Kadosa Pál zeneszerző, Gellért Hugó és Hincz Gyula grafikusok, Major Tamás, Péchy Blanka és Gelley Kornél színészek. 1989 után is jórészt baloldali kötődésű művészeket temettek ide, például Péli Tamást vagy Kiss Istvánt. A második világháború utáni időszak, és különösen a Kerepesi úti temető bezárása óta eltelt évtizedek jeles művészeinek és tudósainak döntő többségét azonban nem a Kerepesi úti temetőben temették el, és ez a negatív tendencia lényegében a rendszerváltás után is érvényben maradt. A Kádár-korszakban a fő ok természetesen az volt, hogy a főváros 1957-ben betiltotta a Nemzeti Pantheonban az egyházi szertartásokat, később pedig már az, hogy más fővárosi temetők (mindenekelőtt a Farkasréti) népszerűbbé váltak, mint a Kerepesi úti, amely, ha nem is esett ki teljesen a köztudatból, csak mint munkásmozgalmi temető volt számontartva, ahová a legtöbben akkor sem kívántak temetkezni, ha erre megvolt a lehetőségük (sokan előre rendelkeztek arról, hogy ne a Kerepesi úti temetőben temessék el őket). 1957 óta egyértelműen többpólusúvá lett a reprezentatív fővárosi temetkezés, és a neves személyiségek (illetve sírhelyük kiválasztói) egyre gyakrabban döntöttek a Farkasréti, illetve a Kozma utcai temetőbe való temetkezés mellett. Bár ennek a többpólusúságnak a megszilárdulására a Kerepesi úti temető ateistává minősítése szolgáltatta a közvetlen okot, a többi temető népszerűvé válása már a két világháború között elkezdődött. A Farkasréti temetőbe például mind a budai, mind a pesti elit szívesen temetkezett, főként
